Mióta nem járok iskolába az október 23.-i megemlékezésem sajnos nagyjából kimerül abban, hogy megnézem a híradót, vagy elolvasom a neten ezzel kapcsolatos cikkeket.
Bár 2006-ban az "utcai harcok" idején kicsit máshogy volt. Az emlékeim kicsit megkoptak, de úgy rémlik, hogy Zsófival épp sétáltunk a Kossuth téren, ahol rengeteg ember gyűlt össze, tartott a rendezvény, amin a résztvevők elég felajzottak voltak, felhangzottak az akkor szokásos kormány ellenes jelszavak, rigmusok. Egy nagyobb tömeg elindult, mi meg követtük őket, érdeklődvén merre is mennek. A Szabadság téren a TV Székház épületénél kötöttünk ki, azt hittük itt is majd valaki beszédet mond, vagy valami ilyesmi lesz, de elszabadultak az indulatok. Arra lettünk figyelmesek, hogy megnőtt a rendőrök jelenléte, ordibáló és hőzöngő emberek kerültek az első sorokba, és éreztük, hogy ebből valamim konfliktus lesz. Viszonylag elöl álltunk, így mikor elkezdték könnygázzal oszlatni a tömeget, nekünk is részünk volt belőle. Szerencsére a szemünkbe nem került, inkább csak a szaga irritálta a torkunkat. Jobbnak láttuk menekülőre venni a dolgot, hazamentünk és otthon a TV-ből értesültünk róla, hogy azon a téren már elindult az ostrom és összecsapások kezdődtek meg a rendőrök és civilek között. Ekkor volt 56-os forradalom 50 éves évfordulója, a résztvevők kicsit hasonlítani akartak az akkori fiatalokra, akik kivívták a szabadságukat, és most ők is lázadni kívántak a jelenlegi vezetés ellen. A rendbontások/harcok több napig is eltartottak, de én már csak a médián keresztül követtem az eseményeket. Visszagondolva nem bántam meg, hogy ott voltam, érdekes volt a hangulat, bár nagy bajba is keveredhetünk volna,de hála Isten nem ez történt.
Idén 2010-ben már sokkal csendesebben telt a megemlékezés. Október 22.-én épp a könyvtárba menet a villamoson megszólalt egy női hang a hangszóróból és a 16 pont követeléseit ismertette az utazókkal. Minden megálló előtt egyet. Tudom, hogy az az én szegénységi bizonyítványom, hogy soha nem olvastam el "felnőtt" fejjel a követeléseket, de ez is mint sok minden beleolvadt az iskolai ünnepélyek szövegi masszájába. De akkor ott a villamoson megértettem valamit 56 történetéből...
Szombatra (okt. 23.) színházjegyünk volt Pettel a Belvárosi Színház Esőember című darabjára. Szépen felöltöztem pesti viszonylathoz képest, ugyanis itt már teljesen elfogadott a farmeresség, aminek én nagy ellensége vagyok, Pet az ellenkező táborba tartozik. Hiszen hova öltözzön ki az ember ha nem a színházba...
Feltűztem a kabátomra a kis kokárdámat, amit én egyfajta tisztelgésnek tartok, az 56-os hősök emléke előtt. Sajnos késő délután nagyon kevés emberen láttam kitűzve ezt a nemzeti jelképet, nem trendi, vagy mi történt, kicsit elszomorodtam.
A Esőember egy igazi közönség darab, mikor kijöttünk az előadásról nagyon lelkes voltam, hogy nekem mennyire tetszett, mert nagyon vicces volt és mindenkinek ajánlani fogom, sőt akár újra megnézem. A szereposztás parádés Kulka János és Nagy Ervin, lenyűgözőt alakítottak a színpadon, igazán szerethetőek voltak. (A tánctanítós jelenet felejthetetlen!!!:)) Korábban már láttam őket együtt játszani a Kaméleonban, ami szerintem az egyik legjobb magyar film, és ezen felbuzdulva vettük meg az Esőemberre is a jegyet. Pár óra elteltével a darabról beszélgetve kicsit hiányérzetem támadt. A Pet mondott egy nagyon jó hasonlatot, "Olyan, mintha hullámvasúton ültél volna", és tényleg! Amikor bent vagy a darabban nagyon élvezed, teljesen leköt, könnyed kikapcsolódás iszonyú sok poénnal, de utána nem marad meg hosszabb távon. Másfél órába próbálták belepréselni a drámát, egy autista és testvére összecsiszolódásának történetét, így túl gyors volt az egész, kevés jellemábrázolással, és ennek fejlődésével, a hangsúlyt áthelyezve a helyzetkomikumokra. De nem akarom nagyon kritizálni, hiszen összességében jól szórakoztam, Kulka János zsenialitásának köszönhetően, sikerült elfelejtenem a szakdolgozatírás gyötrelmeit és most ez nagyon kellett. :)Ezt követően elsétáltunk az Első Pesti Rétesházba, ahol egy nagyon fenséges vacsorát fogyasztottunk el. Én rozmaringos kacsasültet hagymás-törtburgonyás rétessel, aszalt szilvás pezsgős káposztával ettem, Pet pedig szokás szerint a hagyományosabb ízeknél maradt: Grillezett jércemellet hasábburgonyával. Ha egy étteremkritikus lennék akkor a következőképp írnám le a tapasztalataimat:
"Az étterem berendezésének kialakítása a boldog békeidőket idézi. A falakon korabeli használati tárgyakkal, és egy üvegfallal elválasztott térrel - ahol a réteskészítés folyt - teszik teljesen egyedivé a hangulatot. A kiszolgálás megfelelően udvarias és előzékeny volt, bár a pincér kedvességével kapcsolatban véltem felfedezni hiányosságokat. Az étel kiemelkedően jó minőségű volt. A kacsacombot kellemesen átsütve, bőrét ropogósra pirítva szervírozták. A hagymás törtburgonyás rétes jól harmonizált az enyhén édeskés káposztával ."
Összefoglalva állati finom volt minden! :) Ez az étterem egyébként a helyben készült réteseiről híres, amit ott előttünk nyújtottak, töltöttek, és sütöttek. Kis promó következik, ajánljuk mindenkinek! :)
A vacsora után tele hassal hazasétáltunk, útba ejtve a Parlamentet és az Andrássy utat is. Budapest belvárosának legszebb utcáin és terein keresztülvágva fontos újból és újból rácsodálkoznunk ezekre, és mindig tudjuk értékelni, hogy egy ilyen csodálatosan sokszínű városban lakhatunk!
Üdv: egy tökéletes szombatot átélt Eni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése