Szomorú szívvel, de végül megváltam szeretett autómtól.
Eredeti terveim szerint "örökre" megmaradt volna élményautónak, de sajnos be kellett látnom, hogy a borsos éves fenntartási költség (ami akkor is esedékes ha áll) megfizetése nem éri meg azt az évi tíz alkalmat, amikor mennék vele.
Hülyén hangzik, de nálam ez egy kicsit szimbolikus jellegű, egy korszakot zár le. Ez volt az első autóm (pontosabban nem pont ez, de ugyancsak 100NX), és egyben az első nagyobb dolog, amit saját pénzből, teljesen önállóan vettem meg, a saját munkám eredményeképp.
Akkoriban ez egészen hihetetlen volt számomra. Mint a legtöbb fiú én is saját kocsiról álmodtam, és nem gondoltam, hogy ilyen hamar valóra is fog válni, köszönhetően a kártyának.
Emlékszem, az első vételekor, 2006 augusztusának első napjaiban mentünk fel Budapestre megnézni az eladó példányokat. Apu, a Kovács apukája, Kovács meg én voltunk ott, és a második megnézettet rögtön meg is vettük. A pontos árra nem nagyon emlékszem, azt hiszem 350.000 Ft volt, és valahonnan 450 környékéről alkudtuk le :)
Hazafelé át kellett menni Pesten, akkor még a várost sem ismertem, aput követve keveredtünk ki, majd jöttünk haza végig az autópályán. Egy benzinkútnál direkt megálltunk, hogy a tető nélküli üzemmódot is kipróbálhassuk, majd megállapítottuk azt is, hogy 200 km/óránál sem vészes odabennt a huzat :)
Azt követően Erdélybe utaztunk vele négyen, majd voltunk egy Ausztria-Szlovénia mini-körúton, meg még ki tudja hány helyen amit már nem tudok felidézni.
Miután pillanatokon belül beleszerettem az autóba, napi rutinom részévé vált a használtautó hirdetések böngészése, hogy mikor bukkan fel egy eladó példány a típus csúcsváltozatűból, a 143 lóerős kétezres modellből.
Kerek egy évet kellett várnom, késő este fedeztem fel, hogy eladásra kínálnak egyet az áhított típusból, reggel 8 órakor pedig már lennt voltam Tatabányán, lefoglalóztam, majd pár nappal később el is hoztam az autót.
Hihetetlen élmény volt, azt hiszem olyan erős autóm már nem is lesz soha, nagyon ment, 8 másodperc alatt gyorsult százra, egyrészt a sok lóerő, másrészt a mindössze 1100 kg-os önsúly miatt.
Vele közel 60.000 km-t tettem meg, az általános Budapest-Fehértó-Csorna ingázásokon túl voltunk vele többször Erdélyben, megjártuk Ausztriát, Olaszországot és sok belföldi uticélt is.
(Gyári reklámkép 1992-ből)
Ennek most vége, már egy sokal csendesebb, komfortosabb, újabb autóban ülhetek, aminek természetesen örülök is, de azért ez mégsem ugyanolyan :)
Hogy miért írtam ezt egy korszak lezárásának? Talán úgy fogalmaznék, hogy ez volt fiatal felnőttkorom, első, tökéletesen gondatlan korszaka, melyben éltünk a teljes -minden tekintetben értendő- szabadságunnkkal, és nagyon sok mindent megtehettük, megtapasztalhattunk.
Persze ez most sincs másképp, de ma már azért érezhetően más terület közelébe ért az életünk, egyre inkább tolódunk a kötelezettségekkel teli, korántsem gondtalan felnőttkor felé.
Szóval viszlát 100NX, köszönöm, hogy az autónk voltál, nem felejtünk el! :)
(Az első, a vétel másnapján 2006 augusztusában, Park utca, Csorna)
Ui: Megtaláltam egy chat beszélgetést, amely megörökíti a pillanatot, amikor megtaláltam a típust a neten, íme:
2006.06.21. 17:37
"László: hi
mit csinálsz?
én: MEGVAN MEGVAN!!!!
László: mi??
én: szerelmes vagyok
László: mibe?
én: http://www.hasznaltauto.hu/
László: azt nem kérdem kibe:)
én: MEGVAN AZ IGAZI!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése