Pókeres sztori, avagy a történetem (1. rész)

Régóta tervezem, hogy megírom a pókeres karrierem történetét. Néha már-már annyira mesébe illőnek találom a megélt dolgokat, hogy mindenképpen "papírért" kiált a sztori, fontosnak tartom, hogy az emlékeket minél hosszabb ideig megőrizzem magamnak. Mivel ez a blog deklaráltan ilyen célokra lett kitalálva neki is látok! :) Úgy fogom mindezt megírni, mintha egy kívülállónak mesélnék, ezzel még több információt belezsúfolva az irományba.

A történet kezdete 2006 elejére nyúlik vissza, előtte azonban még had ejtsek pár szót az akkori viszonyomról a kártyajátékokhoz illetve a klasszikus szerencsejátékokhoz. Olyan családban nőttem fel, ahol a hazárdírozás nem volt divat, ezáltal későbbi énemnek sem jött szóba mint követendő példa. Gyerekkoromban talán néha vettek a szüleim egy-egy lottószelvényt, ritkán kaptunk kaparós sorsjegyet is, de ezeken kívül egyáltalán nem jelent meg a kockáztatás ilyen formája. Ez a későbbiekben is így maradt, mindössze a középiskolában volt egy időszak, amikor kb hetente kötöttem egy tippmix fogadást 100 Ft-os nagyságrendben, szóval az sem a pénzről hanem inkább az eredményvárás körüli izgalomról szólt. A kártyajátékok közül lényegében egyet sem ismertem, még a klasszikus magyar kártyásak is kimaradtak az életemből. Ritkán játszottunk azért ezt-azt, de a szabáyokat rendszerint hamar elfelejtettem, ez alól egyetlen kivételnek az UNO bizonyult :)

Szóval 2006-ot írunk, január végére sikeresen abszolváltam életem első vizsgaidőszakát, amit egy franciaországi síeléssel kivántam megkoronázni. Az első napon, az első lecsúszáskor rögtön balesetet is szenvedtem, két gerinccsigolyámat sikerült elég komolyan megrongálni egy nagyjából 3 méteres zuhanás utáni talpra(!) érkezéssel. A jutalmam egy hét kórház, majd több hónapos felépülési folyamat volt. A szorgalmi időszak közben elkezdődött, az első két héten azonban még otthon kellett maradnom. 

Amikor már járkálhattam (egy gerinctartó pajzsot viselve) egy szép vasárnap este apu kocsival hozott fel Budapestre a kollégiumba, ahol a szobába benyitva azt láttam, hogy a többiek valamilyen kártyajátékot játszanak. Ez a kép máig élénken él a fejemben, lényegében ez volt az a pillanat, ami az egész azt követő életemet megváltoztatta. Rögtön beszálltam én is a játékpénzes partiba, és ott, akkor életemben először no limit texas holdem pokert játszottam! Nagy gondot okozott a lapok rangsorának megjegyzése, valamint az egyébként nagyon egyszerű szabályok elsajátítása is. Megmutatták az online pokert is, az Everest poker játékpénzes asztalain játszogattunk, tetszett maga a játék, de elhatároztam, hogy ilyet valódi pénzért soha nem fogok játszani, hiszen itt csak az éppen aktuális szerencse számít. 

Az azt követő napokban  is folytatódtak a partik, én pedig felfigyeltem arra, hogy az egyik srác folyamatosan vagy nyer, vagy az első helyek valamelyikén végez. Nem értettem hogyan lehet ez egy ilyen szerencsejátéknál, hiszen itt minden lapnak pontosan ugyanakkora esélye van nyerni (vagy jön hozzá valami, vagy nem) - gondoltam. Ez elég erősen elkezdett foglalkoztatni, nem értettem hogyan lehetséges az, hogy én mindig kiesek az elsők között, ő pedig folyamatosan túléli legtöbbünket.

Aztán hétvégére hazamentem, este pedig az ágyban a laptopon netezgetve eszembe jutott,  hogy utánajárjak ennek a dolognak. Beírtam a keresőbe a "poker" szót, majd az OPHU oldalon lyukadtam ki, ahol a főoldalon a máig is olvasható szöveg fogadott:

"A pókerre a legtöbben úgy tekintenek mint egy szerencsejátékra. Pedig a póker a megfelelő tudással messze nem szerencsejáték, hanem akár a megélhetés alapja is lehet."

Elég jól hangzik, igaz?  Arra emlékszem, hogy egyáltalán nem éltem magam bele ebbe, megőrizve a hidegvéremet továbbra is kétkedve olvasgattam tovább. Kiderült, hogy tényleg vannak hazánkban néhányan (akkor tényleg még csak páran), akik ebből megélnek. Ezt nem akartam elhinni, de ott sorakozott a rengeteg fórumos hozzászólás, leírás, és mind arra utalt, hogy ez tényleg igaz. Volt az oldalon egy póker suli is, ami 44 rövid fejezetben tárgyalta a nyereséges játék alapjait. Azonnal átfutottam az irodába, kinyomtattam és még akkor éjjel elalvás előtt kétszer végigolvastam. Iszonyatosan izgatott voltam a dolog miatt, az a tudat, hogy én, a 19 éves egyszerű egyetemista kereshetek pénzt akár rövid időn belül is, okkal keltette fel ilyen erősen az érdeklődésemet.

A következő napokban még néhányszor elolvastam a sulit, cikkeket, leírásokat kerestem az interneten, majd kiterveltem egy stratégiát az elkezdésre vonatkozóan. Elhatároztam, hogy pénzt nem fogok befizetni, hanem ún. freeroll versenyekből fogom felépíteni magam. Ezek olyan versenyek, ahol a nevezés ingyenes, viszont valódi pénz lehet nyerni rajtuk. Ma már ezeken nem éri meg játszani, de akkoriban minden nap több olyan versenyt is kínáltak a termek, ahol a néhány ezer nevező között egészen komoly, néha akár 10-20.000 $-os díjalapot is szétosztottak. Emlékszem az első nyereményemre, ha minden igaz 3$ volt, és annyira örültem neki, hogy az leírhatatlan. Ez a körülbelül 700 Ft nem az összeg nagysága (vagy inkább kicsisége) miatt volt érdekes, hanem a tudat miatt, hogy a semmiből egy kis internetes játékkal pénzt tudtam csinálni!

A pénzt utána készpénzes játékba vittem, 0.01/0.02$-os (vagyis 2/4 Ft-os) alapon játszottam. Néhány nap alatt rájöttem, hogy ebből nem leszek milliomos, hiszen több óra görnyedés után örültem ha 1$-t mozdult az egyenlegem, ráadásul néha lefelé.

Ezt követően egyasztalos tornákat (sng) kezdtem játszani az Everest pokeren, szintén freeroll formában. A kilenc nevezőre 0.1$-os díjalap jutott, amit az első három között osztottak el. Egy győzelem 10 Ft környékén hozott a konyhára, ami nem egy álom, de ha már kitaláltam, hogy nem fogok befizetni ezt kellett csinálnom. Délutánonként lementem a gépterembe, és szorgosan gyűrtem őket. Egészen addig, amíg elegem nem lett. Rájöttem ugyanis, hogy ezzel tényleg lehet egy kis kezdőtőkét megalapozni, de iszonyat sokáig fog tartani.

Azt is tudtam, hogy néhány ezer Ft a megnyerhető díjakhoz képest hatalmas összeg, a saját pénztárcámhoz mérten viszont elviselhető kiadás lenne, és radikálisan felgyorsítaná az eseményeket.

2006 Március 27-én délután két óra tájban besétáltam a csornai OTP fiókba, és befizettem a számlámra 3500 magyar forintot. Hazaérve ezt a pénz továbbutaltam a Sportingbet nevű teremnek, majd elkezdtem játszani az NL 10-es játékot. A kisvak és nagyvak összege itt 0.05 és 0.1$ volt, a beülő pedig amit az asztalhoz vihettünk 10$-ban volt maximálva. Mivel a játék limit nélküli (bármekkorát lehet emelni) akár egyetlen leosztásban elbukható, vagy éppen megduplázható az összeg. Mivel nekem csak 15$ állt rendelkezésemre, mindössze 2$-al ültem be az asztalokhoz, és elkezdtem játszani a korábban már sokat tanult és gyakorolt játékot. A mezőny annyira borzalmasan gyengének mutatkozott, hogy még az én nagyon alap tudásommal is hamar rentábilis lett a kis vállalkozás! :) Napokkal később már 20.000 Ft tanyázott a számlámon, mivel megkaptam az 50$-os "First deposit bonus"-t is. A bonuszok szerves részét képezték a bevételemnek az első időkben, ezek olyan pénzek, melyeket a termek ajánlanak új játékosoknak az első befizetésük örömére. Bizonyos feltételek teljesítése után (pl 500 olyan leosztás, ahol a terem kapott jutalékot) ezt a játékos megkapta, és szabadon rendelkezhetett vele.

Akkortájt (2006 április)

Az érzés megintcsak leírhatatlan volt. Pár nap alatt lényegében két heti zsebpénzzel gyarapodtam, ez akkor nekem nagyon soknak számított!

Később aztán felmentem egészen 50.000 Ft-ig, majd pillanatok alatt buktam vissza egészen 8.000-ig a tőkémet. Akkor tanultam meg a leckét, hogy nem lehet mindig nyerni, vannak bizony rossz szériák is. Ez egyáltalán nem vette el a kedvemet, sőt inkább még elszántabbá tett. Megtapasztaltam a rendszer működését, nyertem "nagy" összegeket, és átéltem az első veszteséges sorozatom is, ezek mind fontos mérföldkövei voltak a fejlődésemnek. 

A 8000 Ft-ot kivettem a teremből, mivel éppen Pécsre mentünk a Milánhoz látogatóba, és abból akartam finanszírozni a kirándulást. Az összeg rendben meg is érkezett a számlámra, ekkor derült ki végérvényesen, hogy nem átverés a dolog. A pókeres profitom tehát +4500 Ft-ra rúgott ekkor, ezt elköltöttük Pécsett, hazatérve pedig 2500 Ft-al ismét befizetést kezdeményeztem. 

A 3500 Ft-os kezdőtőkémet soha nem veszítettem el, minden amit elértem, és az összes pénz amit megkerestem belőle származik. Azt hiszem remek befektetés volt! :)

Folytatása következik!