Svájc már az országba lépéskor lenyűgözött. Közhelyesen hangzik, de pontosan azt kaptam amit vártam. Tízes éveim elején már erősen földrajzos érdeklődésű voltam, folyamatosan a térképeket nézegettem, a szemem pedig sokszor megakadt Svájcon: magas-havas hegyek, magasan futó autóutak, állítólag finom ott a csoki, mindemellett még ők Európa egyik leggazdagabb országa is. Tehát egy gyermekkori álom vált valóra amikor az útlevél ellenőrzés és az éves autópálya matrica (ez volt az egyetlen opció) megvásárlása után beléptünk az országba. Ebben az emelkedett hangulatban jutottunk el egészen Chur városáig, ahol ismét leparkoltunk egy Ibis hotel elé, hogy kipihenjük magunkat a másnapi több ezer méteres szintkülönbségek előtt.
Nagyobb térképre váltás
Kora délelőtt célba vettük a Stilfser Joch nevezetű hágót, amely 2758 méteres magasságig kapaszkodik fel Svájc és Olaszország határán, és a második legmagasabb ilyen út Európában mindössze 12 méterrel lemaradva az első helyezettől. Nagyon szeretjük az ilyen kirándulásokat, hiszen pillanatok alatt juthatunk el a nyári hőségből a néhány fokos hidegbe, a zöldellő erdőkből a sziklás örök havas hegycsúcsok magasságáig.
 |
| Az út elején |
Meredeken kaptattunk felfelé, és amikor egy-egy vízesést, tavat vagy éppen szép kilátást biztosító parkolót láttunk megálltunk és élveztük a panormát.
Svájci öröm és útmenti csendélet
 |
| A levegő gyorsan hűlni kezdett, 2387 méter magasan már csak 8 fok volt |
Az autóút tetején, ami már olasz területre esett, egy nagy parkolóban letettük a kocsit, majd nem megelégedvén a 2758 méteres magassággal felvonóra szálltunk, és egészen 3174 méter magasra emelkedtünk. A gleccser felett átsuhanó felvonóval pillanatok alatt megérkeztünk az első állomásra, ahonnét egy átszállással jutottunk el a Livrio állomáson fekvő étteremig. Itt megittunk a csúcskávénkat, majd kisétáltunk a sípályák aljára, hisz ki nem szeretne július végén egy kicsit hógolyózni? :)
Az hűvös és erős szelet aztán hamar megelégelve visszautaztunk a hágó tetejére, ahol sétálgattunk az árusok között valamint megittunk még egy forró italt továbbindulás előtt. Természetesen nem ugyanazon az útvonalon terveztük a visszatérést mint amin mentünk, úgyhogy mélyebben bemerészkedtünk az olasz területre és ereszkedtünk az éles kanyarokon alacsonyabbra. A vidék itt is elmondhatatlanul szép volt, klasszikus alpesi építészet a kis útmenti falvakban, kihalt sípályákon legelésző tehéncsordák és persze a minden uraló háromezres hegycsúcsok szegezték utunkat.
Másnapra egy viszonylag nyugodt, félig-meddig pihenőnapot terveztünk, hogy jól kialudjuk magunkat a három napos folyamatos utazás után. Kora délután indultunk el Lichtenstein felé, ahol mindössze 4-5 órát eltöltve is elmondhatjuk magunkról, hogy nagyjából bejártuk az egész országot :)
Több helyen is megálltunk, a határvonalat jelző zászlóknál, egy várnál, majd felautóztunk a helyi síközpontba, Malbunba, végül pedig a fővárosban tettünk egy rövid sétát és tartottunk egy bevásárlást is. Az országnak nagyon szép fekvése van, Svájchoz és Ausztriához hasonlóan minden nagyon rendezett, összességében erősen pozitív benyomást szereztünk ott.
 |
| Határöröm |
 |
| A rét szinte parancsolta, hogy feküdjek le egy kicsit :) |
 |
| A Malbun felé vezető útról visszanézve |
 |
| Egy hegyekkel körbeölelt völgyben terül el az ország síközpontja |
 |
| Itt is van Coop! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése