Az Eurotúra I.

Multidéző-nosztalgikus sorozatunkban ezúttal a 2007-es év nagy eseményét, a közel egy hónapon át tartó Nyugat-európai körutazásunkat fogom felidézni. A mesélnivaló és a képek bősége miatt ezt több részben teszem meg.

Az ötlet keletkezésének körülményeire pontosan nem emlékszem. Valamikor 2006 decemberében juthatott eszembe a dolog, amikor már láttam azt, hogy a casino bonuszoknak köszönhetően anyagilag kivitelezhető lenne egy ilyen nagy volumenű utazás. A tervezés hónapokon át zajlott. Meg kellett határoznom a pontos útvonalat, felderíteni a kihagyhatatlan látnivalókat, összeállítani a költségvetést és összeszedni az elengedhetetlen kellékeket melyeket magunkkal kellett vinnünk. Számomra már ez a felvezető szakasz is kész élvezet volt, imádok tervezgetni úgy, hogy biztos vagyok a dolgok megvalósulásában :)

Már a kezdetektől kizárólag autós utazásban gondolkodtam. Nem szeretek repülővel világot járni, mivel az oda és vissza vezető utak teljesen kárba mennek, szinte semmit sem látunk belőlük. Minket ugyanúgy érdekeltek a hosszú autópályák, a kis útmenti városok valamint a mellettünk elsuhanó környezet mint az Eiffel torony vagy a londoni Tower.

Az autószerzés végül kissé problémásra sikerült. Az én Nissanom kapásból kiesett a klíma hiánya miatt, egy darabig úgy volt, hogy azzal a Chrysler Neon-al megyünk, amit én vettem meg Lacinak, hogy majd később letörlessze, végül azonban anyukám Nissan Primerája lett a társunk a nagy kaland idejére. Indulás előtt még beszereztünk egy jó fényképezőgépet, biztosítást kötöttünk, lefoglaltam az első néhány szállodai szobát, majd 2007 júlis 20-án hajnali 5 órakot elindultunk az addigra már megtervezett útvonalon, ami így nézett ki:

Eurotura nagyobb térképen való megjelenítése

Az első napon közel 1000 km várt ránk, a francia-német határon fekvő Strasbourgig kellett eljutnunk. Németországban óriási dugót fogtunk ki, amiben órákat araszoltunk, végül pedig úgy döntöttünk, hogy kis kerülővel igyekszünk elérni a célállomást, ezért a sztrádáról letérve a Fekete erdőn vágtunk át. Gyönyörű szép vidék, máig látom magam előtt a gyönyörű lankákat és erdőségeket amiken áthaladtunk. Végül 12 óra elteltével, 19 óra környékén beparkoltunk a strasbourgi Ibis hotel elé, majd birtokba véve a szobánkat elindultunk várost nézni.
Ekkor már borzasztó fáradt voltam, amikor pedig hajóra szálltunk, hogy a keskeny csatornákon utazva vízről nézhessük meg a várost néha-néha el is aludtam, az EU parlementnél például Eninek kellett felébresztenie :)

A második napra tömény szórakozás volt előírva, Európa egyik legnagyobb vidámparkjában, az Europa Parkban! Az ötlet, hogy ide eljöjjünk még középiskolából származott, egykori iskolatársaink amikor Franciaországban jártak cserediákként, erről a helyről áradozva tértek haza. A vidámparkokat imádjuk, egy meredek hullámvasutazásra bármikor vevők vagyunk :) A park nagyon tetszett, de az egész élményt megmérgezte az, hogy jóval több vendéget engedtek be, mint amennyit gördülékenyen ki tudtak volna szolgálni. Így fordulhatott elő az, hogy volt olyan attrakció, ahol több tíz percet kellett sorban állnunk, amit még a postán sem szívesen csinálunk, nemhogy itt. Végül azonban sikerült mindent kipróbálni, többek között a Silver Star nevezetű hullámvasutat, ami európa legmagasabbja (73 m), és 130 km/órás sebességgel száguld. A legnagyobb várakozási idő persze ott volt, amit mi még megspékeltünk azzal is, hogy a legelső székekre pályáztunk, amihez egy még hosszabb sort kellett kiállnunk. Végül persze nagyon megérte, elég csak a jobb oldali képre pillantani és ez egyértelműen kiderül :)

Az egyik hajós mutatvány tetején, háttérben a park

Itt éppen Norvégiában sétáltunk

A késő délutáni zárás után autóba pattantunk, és elindult az akkori kedvenc országom felé, ahová mindig is el akartam jutni. Az éjszakát a svájci Chur városában töltöttük, ahová két napra rendezkedtünk be...