Hello Norvégia!

Reggel felébredve ismét konstatáltam, hogy nem jutott számomra elegendő alvás, mindössze 5 órát sikerült pihennem. Az Eni valamivel hamarabb elaludt, nameg a korábbi napokról sem halmozott fel kialvatlanságot, ezért valamivel frisebben vághatott neki a mai napnak. 

A szállodát fél nyolc magasságában hagytuk el, bőséges időt hagyva a komphoz való megérkezésünknek. Lényegében ezen állt vagy bukott az egész kirándulás, ha bármi okból kifolyólag lekéssük a járatunkat minden borul, mivel aznap már lehetetlen lett volna átjutni a túlpartra. Végül időben megérkeztünk a kikötőbe, sőt a becsekkolás előtt volt egy kis eltöltendő időnk is, ami tengerparti fényképezéssel tellt.

Eni szemből, az autó hátulról a Hirtshalsi parton

Hullámtánc

Fél órával később már bennt álltunk a sorban, és vártuk az internacionális transzport kezdetét. A hajót viszonylag lassan töltötték meg, hihetetlenül telezsúfolták, egyértelműen látszott, hogy a cél a 110%-os kihasználtság volt. Négy emeleten parkoltak az autók, olyannyira egymáson, hogy a kocsi elhagyásakor szó szerint úgy kellett kipréselni magamat az ajtón!

Hajógyomor, harmadik emelet, kicentizve

A fedélzeti utastér nagyon igényesen volt kialakítva, repülőgépes jellegű székek jutottak minden utasnak, volt bolt, kávézó és étterem is. Az árak első alkalommal itt csaptak minket arcon, ugyanis két kis pohár automatából vásárolt kávéért átszámolva 1500 Ft fizettem! A boltba már félve léptem be, amikor pedig láttam, hogy a nagy betűkkel hirdetett 360 Ft-os kis dobozos kólát extra akciónak nevezték tudtam, hogy üres kézzel távozok. Persze végül egy tábla csoki megvásárlását nem tudtam megállni :)

A hajó nagyon gyorsan, 65 km/órás sebességgel ment, hihetetlen erővel lövellte ki magából a vizet a hátuljánál (képen jobbra). A vízpermetből a fedélzetre is jutott, pár perc után a szánkat megnyalva erős sós ízt lehetett érezni, ezen kívüll a kezeink is teljesen kiszáradtak. A nagy menetszél miatt csak kevés időt töltöttünk odakinnt, én nézelődtem, az Eni pedig ismét aludt egy kevéskét :)

Az utat bő két óra alatt tettük meg, majd végre a sok-sok leküzdött kilométer után Norvég földre érkeztünk! Rögtön el is indultunk az esti szállásunk felé Stavangerbe. Néhány perc után már láttuk, hogy nagyot nem csalódhatunk, fantasztikus táj, gyönyörű házak, tisztaság, rendezettség mindenütt.
Szájtátni bőven maradt idő, ugyanis a megengedett sebesség 80 km/óra amit mindenki be is tart, sőt, amikor 60-as korlátozásra hívta fel a tábla a figyelmet az előttünk lévők azonnali fékezéssel redukálták a megengedett szintre sebességüket. Egészen biztos vagyok benne, hogy a súlyosabb balesetek aránya nagyon alacsony, nemcsak a korlátozások, hanem a lakosáság szabálykövető magatartása miatt is. Ez nekem nagyon tetszett, örülnék ha a hazai közlekedésben a Norvég minta legalább látótávolságon belülre kerülne.

Kétszer álttunk meg útközben, egyszer egy nagyon szép kis tó partján, majd kicsit később egy kilátóhelyen. A táj képe egészen más hatású mint bármelyik alpesi országban, nagyon tettszik a víz folyamatos jelenléte, a sziklák, a növényzet, a települések, szóval minden.

Stavanger belvárosába hat óra környékén érkeztünk, csak egy rövid villámlátogatásra a szállásunk elfoglalása előtt. A kocsit a kikötő mellett tettük le, megnéztük a nagy hajókat majd végigsétáltunk néhány nagyon bájos, klasszikus norvég házakkal teli macskaköves utcán.

Az autóhoz visszaérve sárga cetlit találtunk az ablaktörlő alá csiptetve, mint kiderült parkolási büntetést kaptunk jegy hiánya miatt. Amikor megálltunk rögtön az automatához mentünk, de akármennyire is nyomkodtuk nem történt semmi, a kiírások pedig kizárólag norvégul voltak, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy vasárnap lévén biztosan nem kell fizetni. Hát sajnos ez nem jött be, a büntetés pedig igencsak borsos, 300 korona, amit majd valamelyik postahivatalban kell befizetnünk.

Ezt követően érkeztünk a hotelbe, vagyis egy kórházba amelynek egyik szárnya bárki által igénybe vehető szálláshelyként működik! Kissé furcsa érzés volt az infúziót tologató bácsik és tolókocsis, lábadozó emberek között lavírozni akkor, amikor nyaraláson vagyunk, de hamar megszoktuk, a szoba pedig nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult. Tágas, tiszta, nagy fürdőszobával, és remek panorámával! Egyetlen hátrány az ablak alatt lévő mentőhelikopter leszállópálya, de reméljük, hogy ma éjjel senki nem szorul majd ilyesfajta segítségre :)

Mára zárom soraimat, hiszen 7 órás ébresztő vár ránk, reggeli után pedig indulunk a várva várt Preikestolen meghódításra! Ha nem esünk le, holnap is jelentkezem! :)