Napsütés=szenvedés?

Miért kell ennek így lennie? Régen annyira örültem a nyárnak, de ez már nekem is (a mindig fázó Eninek is) sok!!! Nem tudom mikor kezdődött ez a hőség, de remélem minél előbb vége lesz, mert nagyon nehezen viselem. Bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül!

Egész nap csak ténfergek, alig bírok valamit is csinálni, ha meg megkísérlem azonnali leizzadás lesz a vége...Ebből levonható egyszerű tanulság: Nyáron fel se keljünk az ágyból! :) Tudom, hogy rengetegen napi több órát zötykölődnek a tömött buszon a munkába menet, és nekik nincs választásuk, de sajnos ez a tény sem könnyíti meg helyzetemet.

Minden nap eldalolászom Kovács Kati "Ki mit tud"-díjas nótáját, amelyben égi áldást kér. Tegnap lehet, hogy az én csodás hangomnak köszönhetően, hatalmas égi háború ért el minket. Én is azok közé tartozom, akik szeretik nézni a villámok cikázását, és a zivatar tombolását, így kiültem a teraszra és mindezek mellett élveztem a friss, hideg levegőt és a szitáló esőt. Úgy éreztem az egész testem végre kicsit fel tud lélegezni!

Mindennapjaimat egyébként a takarítgatás, pakolászás, olvasás, és lelkiekben az útra való készülődés teszi ki. (már csak 1 hét) Esténként alvás előtt új rituálét alakítottam ki: Tömeggyilkolás! Minden apró kis élőlényt, ami az én véremre, vagy bosszantásomra pályázik módszeresen fény segítségével a ház összes szegletéből becsalogatom a szobámba és halálra ítélem. Ezen tetteimet leginkább a bosszú vezérli, mivel ennyire lassan múló és brutálisan sok szúnyog csípéssel még soha nem rendelkeztem. Ha harc, hát legyen harc! :)

Valami fontosat be kell vallanom! Fejemet lehajtva, bűnbánó kiskutya szemekkel töredelmesen kijelentem, hogy a futás programomat- a falunapi bűnözésemmel kezdve- beszűntettem. (Azaz ideiglenesen felfüggesztettem, mindaddig, amíg újra el nem kap a hév.) Azonban azóta, hogy mardosó lelkiismeretemet csillapítsam, minden másnap rendíthetetlenül 10 km-t biciklizek! Állandó útvonalam búzaföldek között vezet, amik csodaszépek voltak, aratás előtt is, de most a szabályos rendben sorakozó bálák idilliek. Ezt megörökítvén, meg csak úgy mókából kimentünk fotózni.

Egész bökős tud lenni a tarló

Teljes kényelem

Mint két óvodás

Szupi távirányítóval exponálunk

Megvilágosodom

Üdv: a melegtől kókadozó Eni