Preikestolen!

Hét óra tájban nyílt ki a szemünk, nagyon jól esett az alvás, kényelmes volt az ágyunk és viszonylag kipihenten ébredtünk mindketten. A reggelit 7.30-tól lehetett fogyasztani a kórház étkezőjében, közösen a betegekkel:)

Amikor leértünk és megláttuk a kínálatot rögtön még éhesebbek lettünk, óriási választék volt a reggeli minden egyes eleméből, 4-5 féle sajt, felvágott, pékáru, müzli, joghurt, lekvárok sokasága, valamint hideg és meleg italok vártak ránk. Ezen kívül volt még egy óriási gyümölcsöstál, amelyen felszelve sorakoztak a dinnyék (sárga és görög), kivik és ananászok, és persze némi banán is. (Az Eninek most felolvastam amit eddig írtam, és rögtön kiegészítette, hogy kihagytam a zöldségeket, halakat és turmixokat is!) Rekordot is döntöttünk, mégpedig a "legtöbb újszülöttel való együtt reggelizés" terén elért eredményünkkel :)

Ezt követően autóba szálltunk, és elindultunk a néhány percnyire lévő kikötőbe a komphoz, mely átvitt minket a fjord túloldalára. A fedélzeten meglepetésünkre lehetőségünk nyílt magyarul beszélgetni úgy, hogy nem egymásnak mondtuk a magunkét, egy idegenvezető srác szólított le minket utunk elején. Nagyon jófej volt, lelkesen mesélt Stavangerről és környékéről, mi pedig egy csomó érdekességet megtudtunk. A 40 perces út hamar elrepült, és továbbindultunk az első célpontunk felé, amelyet honfitársunk javasolt megtekintésre. Sokszáz éves rajzokat véstek sziklákba eleink, érdekes volt a történetük is, ezen kívül pedig gyönyörű panoráma nyílt a tengerre is. Közel egy órát eltöltöttünk ott, fényképeztünk, nézelődtünk, élveztük a napsütést és a tenger közelségét.

A fenti bemelegítések után célba vettük fő célpontunkat, a Preikestolent! Ez egy 600 méter magas szikla mely a Lysefjord fölé magasodik, nevének jelentése "Prédikálószék", melyet a formája után kapott. Autóval 270 méteres magasságig lehetett felhajtani, ahonnan egy teljesen kiépített pontról indulhattak a látogatók gyalogosan a szikla felé. Hatalmas parkoló több száz autóval, éttermek, szállodák várták a vendégeket, az információs táblák pedig egyértelműen és érthetően informáltak mindenkit. Eltévedni szinte lehetetlen lett volna, hiszen elégnek bizonyult csak a többieket követni, a csúcsig lényegében folyamatos sorban haladtak az emberek, kisebb-nagyobb csoportokra szakadozva.
Itt készült videós bejelentkezésünk megtekinthető (rákattintva nagy felbontásban is):

Kemény emelkedővel indítottunk, majd viszonylag lapos rész következett, ez a későbbiekben is ezen minta alapján folytatódott. Ez egy egészen szerencsés megoldása a termésetnek, miután kellőképpen elfáradtunk a nagyobb kaptatókon, a vízszintes gyaloglás mindig jólesett!

A táj csodaszép volt, kopár sziklák, néhol sűrűbb, néhol gyérebb növényzettel. Körülöttünk mindenütt magasabb hegyek, meredek sziklafalak, tavak és vízesések tarkították útunkat.

Az egész úgy lett kialakítva, hogy sárban vagy latyakban is simán fel lehessen jutni, a nedvesebb részeken végig köveken lépkedtünk, illetve néhol fapallók voltak lefektetve. A velünk túrázók között mindenféle népség képviseltette magát, a kutyáktól kezdve az egészen kis gyerekeken át a 70 év feletti idősekig.

A túra hivatalosan két órásnak van minősítve irányonként, mi kicsit lassabban abszolváltuk, mivel sokszor megálltunk fényképezni és nézelődni. Ahogy haladtunk egyre feljebb és feljebb úgy lett a táj is szebb, amit végül méltó módon koronázott meg maga a szikla! Amikor megpillantottuk majd leesett az állunk, ez az a hely, aminek láttán az ember hátán futkos a hideg az izgalomtól, örömtől és gyönyörűségtől egyszerre :)

Az Eni természetesen már a szikla előtt is igényelte a szakadék szélére kifekvést, ami egyébként a túristaút természetes része, mindenféle figyelmeztetés vagy korlát nélkül. A kavicson igazi majális hangulat uralkodott, az emberek üldögéltek, beszélgettek, napoztak, nyüzsögtek és persze készült a milliónyi fénykép is:)

Körülbelül 30 méteres maga a szikla, mi is alaposan körbejártuk, majd lepihenve gyönyörködtünk az elénk táruló kivételesen szép panorámában. Később vadásztunk egy fényképészt is, aki megörökített minket lenézős-hasalós mivoltunkban :)

Ezután felmentünk még egy magasabbn pontra, hogy egyben láthassunk az egész attrakciót, majd néhány fénykép ellövése után elindultunk lefelé.

Egész gyors tempóban, kevés megálással értünk le és könyvelhettük el a túrát életünk egyik legjobbjának!:)

A szállásunkra vezető út sem tellt eseménytelenül, megpillantottuk az idei nyár első havas hegycsúcsait, láttunk tengernyi vízesést melyeket a hóolvadás táplált, valamint negatívumként az út végére szegény Eni rosszul is lett a sok kanyar következményeképp. Szerencsére ez hamar elmúlt, amikor megpillantottuk a szállásunkat, ami lényegében egy klasszikus norvég faház kicsinyített mása volt! Nagyon tetszett mindegyikünknek, a barátságos személyzet, tisztaság, és a környezet is fantasztikus volt.

Lakosztályunk, nem sokkal éjfél előtt (Eidfjord)

Miután éjfél tájban végre besötétedett mi is nyugovóra tértünk a hosszú és fárasztó nap végén...