December

Az év utolsó hónapjáról sem mondható el, hogy bármelyik pontján unalomba fulladt volna. Ismét rengeteg dolog történt velünk, amit most igyekszem rendszerbe foglalva itt a blogon tálalni.

Iskola

Mindkettőnknek volt dolga bőven a tanulmányaival. Eni a mesterképzés felvételi vizsgáira készülhetett, nekem pedig a megkezdődő vizsgaidőszak okozott keserű szájízt, amit valahogy le kellett nyelnem. Végül mindketten sikeresen vettük az akadályokat, Eni a várakozásoknak megfelelő pontokat gyűjtött, én pedig az összes betervezett vizsgát sikerrel abszováltam. Mivel emlékezetemben egész biztosan nem lesz bérelt helye a legyűrt tantárgyaknak, itt rögzítenék pár dolgot róluk.

A társadalomkutatás módszerei nevű tárgyból az volt a stratégiám, hogy a két évközi zh alapján megajánlott jegyet szerzek, így mentesülve a nagy vizsgától. Az első dolgozatom 17/20 pontos lett, 1-2 órát ezúttal tényleg tanultam rá, majd nyugodtan dőlhettem hátra, hiszen 21 ponttól megvan a kettes. A második vizsgára teljesen tudatlanul érkeztem, de azért 6 pontot sikerült összeszedni, amivel sikeresen meghódítottam a három jutalomkreditet.

A vizuális kommunikáció egészen érdekes volt, ebből is két dolgozat alapján jött össze a jegy, összesen 2-3 órát szántam rá és sikerült egy várakozáson felüli négyest beszereznem.

Az inkompetens oktató 2010 díjat nyerte nálam az a tanár, aki az egész félévben kezében tartott A4-es lapokról olvasta fel az anyagot, ráadásul mindezt két tárgyból, összesen 8 kreditért. Természetesen első találkozásunk volt egyben az utolsó is, az karácsony előtti tanítási héten elküldtem neki a kritériumként megfogalmazott két beadandó dolgozatot (összesen 30 perc alatt készültek el), melyekre duplán jelest kaptam. Ezek után nyugodtan dőlhettem hátra, hiszen már csak januárban sorakoztak a betervezett vizsgaidőpontok, szóval újévig a pihenésé lehetett a terep. Összességében remekül állok az iskolai tervekkel, nagyon úgy néz ki, hogy sikerül a felvett 45 kreditet maradéktalanul teljesítenem.

Kultúra

Színházba mindössze egyszer jutottunk el, amikor 9-én a novemberről elnapolt Ledarálnakeltűntem című darabot néztük meg a Katona Kamrában. Óriási élmény volt több tekintetben is, a darab mind üzenetében, mind megjelenítésében betalált, egyike lett egyik legerőteljesebb színházi élményeinknek. A színház teljesen át volt alakítva az este kedvéért, a telt ház ellenére is csak maroknyi (60-70 fő) közönség leghátul ült, egy 5 méter széles és 25 méter hosszú "színpad" előtt. Remek díszletek, kiváló színészek, erősebbnél erősebb jelenetek taszítottak minket egy olyan állapotba, melyben a darab teljesen maga alá temetett minket. Összességében nálam ez egy 9.5/10-es élmény volt, csak reménykedem, hogy még sok hasonlóban lesz részünk.

A Ledarálnakeltűntem díszletei között

Három nappal később, egy vasárnapi estén a Budapest Sportarénában volt jelenésünk a Cirque du Soleil Saltimbanco című előadásán. Évek óta szerettünk volna részt venni egyik előadásukon, így kézenfekvő volt, hogy Eni ezt fogja kapni születésnapi ajándékként. Az előadás nekem nagyon, Eninek kevésbé tetszett. Nagyon ritkán fog el a "milyen csodálatos az ember" érzés, itt ezt többször is átélhettem az este folyamán. Iszonyatos nagy emberi teljesítményeket láthattunk, némi cirkuszi elemmel megfűszerezve, nálam betalált a dolog, összességében 8.5/10 pontot adok rá. Egyetlen nagyobb negatívumként a helyünket tudom felhozni, ami annak ellenére, hogy a 2. kategóriába tartozott elég messze volt a színpadtól. Közelebbről sokkal hatásosabb lett volna az egész, a legközelebb ülő nézőknek lényegében az orra előtt játszódott a teljes performansz.

December utolsó előtti napján a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében jártunk Quimby Teátrum előadáson. Már nyár közepén elfogyott minden jegy, de szerencsére sikerült szereznem kettőt, amik sajnos nem a legjobb helyekre szóltak. A második sor legszélén ültünk, ami egyrészt közelsége miatt nagyon jó, viszont hangzás szempontjából egészen hátrányosnak bizonyult. Korábban kétszer jártunk a Müpában, az egyik legjobb dolog a helyben az akusztika, össze sem hasonlítható bármilyen otthoni módszerrel az amit hallhat a közönség. Szóval a második sor legszélén ez nem annyira jött ki, de maga a koncert sem győzött meg. Az előadás szerkezete szerintem nem állt össze, töredezettnek, valamint néha kissé erőltetettnek éreztem, a katartikus "magával ragad a zene és a szöveg" érzés pedig mindössze 2-3 számnál jelentkezett. Összességében persze azért nem bántuk meg a dolgot, 7/10 pontot adok az élményre.

Karácsony

Az otthoni karácsonyfa

Ajándékokért cikáztunk a sűrű forgatagban

A karácsonyi készülődés lengte be a hónap közéső részét. Jártunk a Vörösmarty téri vásáron, ötleteltünk az ajándékokon, illetve volt részünk némi bevásárlóközpontos túrában is. Az utolsó pillanatokra végül sikerült mindent rendben beszerezni, bónuszként pedig sikerült mindenkinek személyre szabott, normális ajándékokat kitalálni. 

Eninek festőállványt és festőkészletet adtam, tesójának egy praktikus és elegáns ékszertartót vásároltunk egy nyaklánccal megtoldva, a két anyuka L'occitane ajándékcsomagot, apu bőr kártyatartót az okmányainak valamint pálinkaválogatást, tesóm pedig némi karácsonyi sör mellett Praktiker vásárlási utalványt kapott.

Ami engem illet, remek és nagyon hasznos ajándékokkal gyarapodtam egytől-egyik nagyon örültem mindennek :) Eni beszerezte nekem a két éve emlegetett párnát (olyat, amilyen neki is van), azóta pedig bizonyíthatóan 127%-al jobban alszom! Eni tesója jó szokásához híven leszállította nekem a ruha ellátmányomat, két nagyon szép felső formájában. Ezen kívül kaptam könyvet, rengeteg könyvutalványt, massázsutalványt és persze némi édességet is a nagyon finom ebédek és vacsorák mellé.

Csomagolás előtt

900 izzós csendélet

Csornai csapat

Fehértói karácsony

Az autóm

Amikor szeptemberben, a baleset után olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy jó ha karácsonyra meglehet a javítás nem gondoltam, hogy végül igazam lesz. Azaz bárcsak lett volna, ugyanis csak Szilveszter napját megelőzően kaphattam meg imádott járgányomat. Három hetet töltött szervizben az előzetesen ígért egy helyett, ami rengeteg kellemetlenséget okozott. A végső ígéretük szerint 23-án átvehettem volna a kocsit, ami tényleg az utolsó időpont volt, mivel a rengeteg csomagot valahogy haza kellett szállítanunk. Ezt persze nem sikerült betartani, ezért végül autót kellett bérelnünk tőlük, amit legalább egészen kedvezményesen adtak oda arra a maradék néhány napra. Végül 29-én újra birtokba vehettem, és nagyon jó érzés volt újra benne ülni. Látszólag szépen megcsinálták, remélem tartós is lesz, és persze azt is, hogy több hülye nem fog parkoló autókat törögetni, pláne ha rendőrről van szó.

A teát mézzel szereti

Szintén ebben a hónapban nyílt meg a Király utcai Starbucks kávézó, aminek kapcsán elgondolkodtam, hogy mennyire jó helyen lakunk. Minnél több ilyen hely van a lakás közvetlen közelében, nekünk annál jobb, és persze a lakás értékét is erősen növeli. Lényegében 300 méteren belül (3 perc gyalog) mindent elérünk amire csak szükségünk lehet. Több szupermarket, tengernyi étterem, kávézó, hivatalok (posta, okmány), bankok, és több fontos közlekedési eszköz (4-6 villamos, földalatti, troli) is lényegében karnyújtásnyira van. Amennyiben 500 méterrel odébb laknánk, minden egyes nap, amikor tartunk valahová előbb el kellene érnünk a körút vonalát, ami már eleve 5 percet felemészt, és ez ugye kétszer számolandó a visszaút miatt. Évente, ha 300 napon indulunk el valahová ez 50 órát venne el, ami szerintem nagyon sok. Persze lehet azt mondani, hogy legalább megvan a mindennapi séta, de azt én inkább akkor szeretem megtenni, amikor kedvem van hozzá, és nem kényszerből minden egyes otthonról való elinduláskor.

Visszatéve a Starbucks-hoz, nagyon hangulatos hely, finom a kávé és a remek sütemények mellett szendvicseket is lehet kapni. Kiváló hely néha-néha beugrani és elbeszélgetni a korábban említettek finomságok mellett, mi már ezt kétszer is megtettük :)

Filmek

Az egész éves gyenge filmfogyasztási mutatómat sikerült egy kicsit feljebb húzni így a végére, ugyanis kilenc filmet néztem végig. A hónapot a Harry Potter aktuális epizódjával kezdtük a Mom Parkban (szigorúan felirattal, úgy pedig csak ott vetítenek), ami mindkettőnk szerint egészen borzalmas volt. A közepétől már fogtam a fejem, és többször is magamban nevettem egyes jeleneteken. A befejező részt egészen biztos, hogy nem nézzük meg moziban, nem éri meg az 1300 Ft-ot... Ami az értékelést illeti 6/10-et kap (azt tudni kell, hogy 4 és 10 között értékelek, ahol a 6-os már azt jelenti, hogy egyszer még éppen elment, de nem ajánlom senkinek), sokkal többre számítottunk.

Itthon néztem meg DVD-n a Napozz Holddal-t, ami viszont remek volt. Hagyományos koncertfilmet vártam, sokkal többet kaptam. Nagyon ötletes, jó megoldásokkal teletűzdelt munka, hibátlan kivitelezésben, nálam ez egy 10/10-es élmény volt, még akkor is, ha igyekszem elfogulatlanul nyilatkozni.

Kedvenc mozinkban, a Művészben néztük meg a Szemekbe zárt titkok című argentin filmet. Lassú folyású film remek karakterekkel, erős jelenetekkel, gyönyörű képekkel, rengeteg közeli felvétellel, szóval csak úgy elrepült a több mint két óra. Egyben nagyon elgondolkodtató is volt, máig eszembe jutnak belőle dolgok. Összességében 9.5/10, erősen ajánlott!

Láttam még a mára már kult státuszba emelkedett Memento-t (8/10), a szintén elég jó The Social Network-öt, valamint elalvás előtti félálom filmnek a Sneakers című alkotást (6/10) is. Ezeken kívül ledaráltam kártyázás közben a három Naked Gun filmet Leslie Nielsen emlékére, mivel máig élénken él bennem, hogy gyerekkoromban mennyire megnevettetett. Az első még felnőtt fejjel is tetszett (8/10), a másik két rész már csak önmagát ismételte, gyengébb kiadásban (6/10).

Remélem az új évben többször is eljutunk majd egy-egy vetítésre, emlékszem, néhány évvel ezelőtt még minden héten szinte kötelező jelleggel mentünk, és nagyon élveztük :)

Munka

A fentebb vázolt rengeteg dolog miatt viszonylag kevés időm maradt legfőbb kötelességem teljesítésére, de azért sikerült 69 órányit ledolgozni. A kártya most is kegyes volt hozzám, és a kezdeti kis veszteség/stagnálás után újra magasba repülhettem, megint egy remek hónapot zárva. Ez pedig továbbra is hihetetlen jó érzés :)

Végezetül még néhány kép, ami nem fért el feljebb:

Vendégeink is voltak, itt éppen Márk és Dóri wiiaskodnak

Szeszélyes időjárásunk volt a decemberi. Szenteste napján 15 fokos
meleg és napsütés köszöntötte az ünneplőket

Aztán hirtelen nagyon sokáig hideg lett. Délután is -8 fok
Fehértón, a bérautóból fényképezve.

Végezetül pedig Eni sodrófával fenyeget, a mézeskalács hadművelet közben