Boldogság a négyzeten

Sajnos egy nappal később*, már nehéz pontosan leírni, mitől is voltam annyira boldog tegnap. A szavak amúgy is korlátozó tényezők egy érzés, vagy hangulat továbbításában, mivel sohasem tudják ugyanazt átadni, hiszen sok kifejezés elkopott, vagy sablonossá vált, azonban mindenképp szeretném megörökíteni, hogy sok év múlva is emlékezhessek azokra a tökéletes pillanatokra. Igazából semmi különös nem történt, én mégis az egekben jártam! Azt hiszem a mostanában ért számos pozitív hatás csordult ki belőlem! 

Este a fél 8-as aerobicra mentem, pedig mindig az eggyel korábbira szoktam, de délután elfilmeztük Pettel az időt. Ezt a kis csúszást utólag nem is bántam, mert egy eszméletlenül jó zumba órán ugráltam szét magam és avattam fel az új edző rucim. Már máskor is voltam zumbázni, de azokat nem tartottam elég keménynek, inkább csak egy táncikálással ért fel, na de ez a tegnapi…Teljesen kifulladva, de végtelen örömmel léptem ki, az edzőterem ajtaján. Büszke voltam, hogy teljesítettem a hétre kitűzött célomat, miszerint 3-4 alkalommal megmozgatom magam, és emellett sok zöldséget is ettem. Annak ellenére, hogy szemerkélt az eső, és hidegen fújt a szél szívesen sétáltam. A Parlament mögötti kis utcákban, a turisták szemével és az ő csodálatukkal nézegettem a patinás házakat. Kevesen voltak az utcán, már esteledett, az én lépteim annyira könnyűek és gondtalanok voltak, hálásnak éreztem magam a jelenlegi helyzetemért, azért hogy itt élhetek, szerethetek, mosolyoghatok!

Eszembe jutott Zsó, aki most kapott meg egy nagyon jó lehetőségekkel kecsegtető állást. Végre a „kvalitásainak” megfelelő helyre került!:) Régen látott Krisztim, aki végleg hazaérkezett Krakkóból. Végre át tudom adni a szülinapi ajándékát, aminek remélem örülni fog! Pár napja találkoztam Dorcival, akivel kb. félévente látjuk egymást, de ilyenkor mindig úgy beszélgetünk órákon keresztül, mintha csak pár nap telt volna el. Lili is végre hazaérkezett az egy éves Balin tartózkodásból, bár sajnos még nem tudtunk találkozni, mindenképp várom a részletes élménybeszámolót, remélem vacsizni is eljönnek Balázzsal. A héten tartottuk a búcsú bulinkat az Ötkertben Dórival, Évivel és Dorkával, hiszen mindannyian ősztől külföldre utazunk. A sort Dóri kezdi, aki már jövő héten repül Sydneybe. Persze egyben szomorú is volt a búcsúzkodás, de tudom, hogy nagyon sokat fog kint fejlődni és emlékezetes lesz számára ez a több mint 4 hónap. Remélem nemsokára olvashatom a „Cápa-meséket”, amelyben Balázzsal beszámolnak a kalandjaikról, ugye Dóri?:) Emellett jótékony hatással volt rám az elmúlt (hosszú) hétvégén tett kis utazásunk is Erdélybe. Gyönyörű táj, kedves emberek, és Pet nagypapája, akit nagyon szeretek! Erről azt hiszem részletesebb beszámoló is készül.
Búcsúzós képek:

Sydney-i lánykával

Ők is utaznak

Megjöttek a fiúk

Gondolataimba merülve lassan odaértem a Deákra, ahol végre a saját szememmel is láthattam a gyönyörűen térkövezett és parkosított teret és a villamos fákkal szegélyezett útját. (Már régebben befejezték a munkálatokat, de valamiért még nem kerültem erre.) Célom a Nemzeti Múzeum melletti Olasz Intézet volt, ahol Pethez és Zolihoz csatlakoztam. Nagyon szeretem ezt a helyet, igazi olasz ízek és hangulatos belső kialakítás. Beszélgettünk, mint mindig nagyon érdekesek voltak Zoli ügyvédi irodás történetei, sokat nevettem is rajtuk! Közben könnyű vacsoraként elfogyasztottunk egy-egy isteni finom szendvicset, amit Pet által választott és előző nap tesztelt, jó fajta borral öblítettünk le. Azt hiszem azt már fejtegettem, hogy mennyire szeretek enni, és ez a szendvics tökéletesen volt elkészítve; roppanós, tömör bagett, friss saláta és paradicsom, vastag bivaly mozzarella, igazi ízletes prosciutto sonka, oliva bogyó és olaj. Hmmm, teljes harmónia! Aztán kéz a kézben hazaandalogtunk...

Üdv: a felhőkoptató Eni

Eni-mix: Ezt a számot Kriszti jó néhány évvel ezelőtt mutatta, nagyon megtetszett és sokat hallgattam, mert akkora energia van benne. A napokban újra az eszembe jutott, és úgy érzem a dinamizmusa most pont ideillik! Tegnap a világ közepén, vagy ahogy a címben van köldökén éreztem magam!

*Megjegyzés: Ezt a postot öt nappal ezelőtt írtam, de nem akartam átfogalmazni!

U.I.: Megfeledkeztünk a blog egy éves évfordulójáról, szégyenlem is magam! Nagyon örülök, hogy elkezdtük leírni a velünk történt élményeket, és remélem még 50 évig élni és virulni fog ez a kis kezdeményezésünk! 

Boldog Születésnapot Szinestévé!:)