München I.

Idei második mini nyaralásunkat Münchenben töltöttük Márk barátunk meghívására. Megpróbálom tömören összeszedni élményeinket, sok-sok képpel kiegészítve!

A terv akkor született, amikor Márk elhagyva északot bajor földre tette át székhelyét valamikor június elején. Szerencsére Alíz és Milán szeme is szépen csillant a müncheni hétvége említésére, így végül négyen vághattunk neki Németországnak. Az odaút zökkenőmentes volt, mindössze kávézni illetve Chiemsee-t nézni álltunk meg néhány percre. Kilenc óra után érkeztünk a városba, korábban nem is szabadott volna, hiszen Márk apartmanházában az addig szolgálatot teljesítő portás valószínűleg nem nézte volna jó szemmel amint négy "kelet-európai" táskákkal és hálózsákokkal az egy fő részére kiadott lakás felé veszi az irányt. A hely nagyon jónak bizonyult, az igazi meglepetés címét azonban egy egészen furcsa jelenség kapta ugyanis Márk saját kezével készített vacsorával várt minket! Nagyon meglepődtünk, jó hely lehet ez a München ha ilyet hoz ki valakiből, akiről ezt nehezen képzeltük el korábban! :) Miután a túlórázó portás végül elhagyta a területet becsempésztük a cuccainkat is, majd szinte minden négyzetmétert felhasználva elhelyezkedtünk a kis szobában és nyugovóra tértünk.

Naplamenete a német autópályán

Másnap az alábbi túrát teljesítettük, összesen 12-14 km-t tettünk meg gyalog:

Az Isartornál indítottunk, először egy parkban elfogyasztottuk frissen levadászott kávénkat és szendvicsünket, majd a kaput megkerülve indultunk el az Englischer Garten felé, útbaejtve a Friedensengelt, magyarul a béke angyalát. Parkos területen, az Isar parton sétáltunk végig, már itt éreztük, hogy nem akármilyen városban vagyunk. Nehéz az ilyet megfogalmazni, főleg, hogy annyira más dimenzióban mozog minden Budapesthez képest, de szinte rögtön éreztük mennyire élhető az egész. Nagyon elhamarkodottnak hathat ez a kijelentés 1-2 óra járkálás után, de München tényleg az a hely, ahol ez megelőlegezhető.

Séta az Isar partján

Folytatva utunkat az angolkert felé szörfözőket találtunk pedig nem volt ott se tenger se óceán. Egy kis csatornaszerűségben gyakoroltak ahol az áramló víz megtört valamin, ami igazi szörfhullámokat csempészett a nagyváros belsejébe. Néhány percre mi is beálltunk a sok nézelődő közé, majd beértünk a város legnagyobb parkjába, ami több kilométeres hosszúságban nyúlik ki a belváros szélétől egészen a város határáig.

Szörf

Idilli nyüzsgés a parkban

Sok zöld

A belvárosba a Hofgartenen keresztül érkeztünk, addigra már jócskán elfáradva. Némi evés-ivás céljából lepihentünk, majd beléptünk a látnivalókkal sűrűn telepakolt centrumba. A városházán szerencsénkre éppen nyílt nap volt, szabadon lehetett közlekedni az egész épületben. Később találtunk egy viszonylag kedvező árú éttermet is ahol megebédelhettünk, hogy aztán metróra szállva eljussunk a 72'-es olimpiai játékok helyszínére.

Zenehallgatás a Hofgartnenben

Belváros és egy lakóház udvara

Az olimpiaparkban először benéztünk az uszodába, majd fellifteztünk a 291 méter magas torony 190 méteres magasságban lévő kilátóteraszára. A kilátóhelyeket azért szeretjük mert nem nagyon lehet tévedni velük, valljuk be, még egy ronda várost is megszépít a szokatlan perspektíva. A torony mint építészeti teljesítmény engem jobban lenyűgözött, az ilyen grandiózus építményeknél mindig különös érzés fog el.

Milán-öröm és annak tárgya

Benéztünk még a torony közelében található BMW showroomba is, ami annak ellenére, hogy egyikünket sem érdekelték különösebben az autók nagyon megnyerő volt. Kipróbáltuk egy csomó interaktív dolgot, ültünk menő motoron, Milánék pedig már a kiállított terepjárók árát is elkezdték forintba átszámolni :)

Itt már nagyon fáradtak voltunk, de hátra volt még levezetésképpen a Hofbrauhaus (jobbra), ami egy 422 éves sörház a belvárosban. Nem kisebb nevek mint Mozart vagy éppen Hitler nyomdokain lépve mi is kikértünk egy-egy literes korsót és átvettük a körülöttünk zsibongó több százas tömeg hangulatát. Itt csatlakozott hozzánk Laci is, akit kicsit irigyelünk, hiszen szintén városának nevezheti Münchent, ráadásul lassan már két éve. Végül éjfél környékén értünk haza, hogy pár órát pihenhessünk a másnapi korai továbbindulás előtt.

Folytatása következik!