Alesund és Trollstigen, avagy az utolsó nap Norvégiában

Mindenekelőtt elnézést kérünk azoktól, akik korábban várták volna a beszámolókat, de sajnos az utóbbi napok olyannyira ziláltan értek véget, hogy nem volt időnk a blogra időt szakítani.
Esténként általában 8 után érkezünk meg a szállásra, berendezkezünk, kipakolunk, megnézzük, kiválogatjuk és szerkesztjük a képeket, megtárgyaljuk a nap eseményeit, majd ha mindez megvan és már bőven elmúlt éjfél inkább ágyba bújunk a számítógép nyomogatása helyett.

Jelenidőben, e sorok írásakor Hamburgban tanyázunk, holnap reggel pedig indulunk haza, vagyis véget ér a nagy kaland. Összegzés, visszatekintés, és a képek közzététele majd csak későbbre várható, el fog tartani egy darabig, mire utolérem magam mindennel :)

A történet ott akadt el, amikor a napot a Runde szigeten való portyázással töltöttük el.
Másnap reggel kipihenten, 11 óra körül ébredtünk, a szigetet pedig 12 körül hagytuk hátunk mögött.

A cél Alesund, amely kicsivel több mint egy órára található. A szokásos kompozás, és a rajta elköltött ebéd után először egy hegyre mentünk fel, ahonnan kiváló panorámát kaptunk a városról és környezetéről. A település festői jellege onnan adódik, hogy valamikor a 20. század első felében leégett, az újjáépítés lehetősége pedig fiatal szecessziós stílusban alkotó építeszekhez került.

Alesund fentről

A kilátás után bementünk a központba, letettük az autót és elindultunk felfedezni a helyi látványosságokat. Első tapasztalatként megállapítottuk, hogy vasárnap délután a norvégok valószínűleg mind bezárkóznak otthonaikba, ugyanis néhány embert leszámítva (nagyrészt turisták) nem nagyon volt sem ember, sem jármű forgalom. Nagyon tetszett a hely, sokkal kevésbé tökéletes mint Bergen, itt már voltak "B" kategóriás épületek, láttunk több rosszabbul szituált embert is, ezáltal sokkal valóságosabbnak hatott minden. A centrum gyönyörű, szép házak, csatornák hajókkal, kis hidak és parkok uralták az egészet. 

Alesund belváros

Másfél óra után balszerencsésbe fordultunk, elkezdett esni az eső, és vissza kellett mennünk az autóhoz. Eni kérésére még elmentünk egy templomhoz, megérte nagyon, csak kár, hogy nem tudtunk bemenni. Viszont találtunk egy padot, és készült egy jó kép is:

Magyar

Kicsit bánkódtunk a rossz idő miatt, majd elindultunk Andalsnes-be, a következő szállásunkra. Az eső sajnos végig esett kisebb-nagyobb intenzitással, aztán szerencsére alábhagyott, ígyhát Enit megleptem egy kis plussz programmal, nevezetesen a Trollstigen nevű szerpentines kalanddal. Az út pillanatok alatt vitt fel minket közel 1000 méteres magasságba, volt megint óriás vízesés, mélységek és magasságok sőt láttunk igazi bázisugrókat is!

Egy parkolóba érve vettük észre, hogy mindenki felfelé bámul a sziklák irányába, ígyhát mi is megálltunk és vártunk. És vártunk, és vártunk, de nem történt semmi. Amikor már majdnem elindultunk közel 20 perc után feltűnt egy aprócska pont, egy ember jött teljes szabadesésben felénk. Elképesztő volt látni, ahogy a kezeit kinyújtva navigálta magát, lényegében rerült mint a madarak, majd kb 100-150 méterrel felettünk kinyitva az ejtőernyőjét pontosan landolt a kb 30 méter hosszú parkolóban!

Fennt sajnos megint rosszul jöttek össze a dolgok, akkora felhő szállta meg a hegyet, hogy 50 méterre sem lehetett ellátni, de azért néhány képet készítettünk, és így is maradandó élménnyel távoztunk.

A szállás hostelben volt, egy régi farmépületben, a szokásos esti rutin után hamar elaludtunk, fontos volt a pihenés, hisz másnap várt ránk Svédország, és az odáig vezető 700 km is...