Az andalsnesi hostel éjjeliszekrényén 8 órakor sírtak fel a telefonok, amiket azonnali kipattanásunkkal gyorsan kiengeszteltünk. Az étkezőben ismét kiváló reggeli fogadott minket, amit sebesen elfogyasztottunk, majd a csomagok bepakolása után bepötyögve a "Svédország, Borlange, Mcdonalds" címet útnak is indultunk!
Megint az ország újabb arcát ismerhettük meg, belső Norvégia sem hagyott minket bárminemű csalódással továbbutazni. A táj hamar váltott a magas hegyesből laposabb, tágabb vidékre. Hosszú idő után egyenes utakon autózhattunk, mindemellett a változatos tájat sem kellett nélkülöznünk.
Ott valahol
A forgalom nagyon visszafogott volt, településeket sem érintettünk sokat, mindez pedig tovább erősödött, amikor a főútról letérve haladtunk tovább. Egy idő után feltűnt, hogy senki sem jön szembe velünk, ezért az órámra néztem, és figyeltem, hogy mennyi idő tellik még el, amíg találkozzunk bárkivel. Nos a vége az lett, hogy nagyjából 40 perc után jött szembe velünk az első hozzánk hasonlóan eltévelyedett autós :) Ilyet itthon biztosan nem lehetne megcsinálni, ezzel számunkra beigazolódott, hogy nem véletlenül áll Norvégia a népsűrűség-toplista 212. helyén.
Kicsivel később megálltunk pihenni egy kis fatemplomnál, még mindig a semmi közepén. Temető is tartozott az épülethez, ami itt is megszokottan gyönyörű volt. Láttunk néhányat útunk során, és mindig elképedtünk rajta, mennyire egyszerűen és méltóságteljesen tudnak az itteniek emléket állítani elhunyt szeretteiknek. Gyönyörű zöld fű van mindenütt, amit a szép sorban elrendezett szerény, de nagyon szép sírkövek szakítanak meg. Gondozott, egyszerű ültetett vadvirágok, ritkábban vágott virágok (mindig frissen) diszítik a kis síremlékeket.
Temető Alesundben
A másik érdekesség az volt, hogy a templom kerítésére felaggatták az összes gondozáshoz szükséges eszközt, közös használatra, és meglepő módon senki nem hordta szét őket, mint azt egy bizonyos helyen tették volna...
A rövid pihenő után nem sokkal újból megálltunk egy folyóparton, besétáltunk a köveken, gyönyörködtünk a tájban és persze készítettünk fényképeket is:
A határon úgy suhantunk át, hogy szinte észre sem vettük az új országba érkezésünket, ha nem lett volna piros az út teljes nyugalommal autóztunk volna tovább. Ez egészen meglepett minket mivel ilyet még nem láttunk, egyértelműen kijelenthető, hogy sokkal jobban mutat mint a megszokott szürke :)
Gyorsan azért lefékeztünk és elkészítettük a határfotót is, újabb ország kipipálva!
Borlangébe 8 óra tájban érkeztünk meg, a Márk pedig 20.30-ig dolgozott, így addig elmentünk bevásárolni a helyi ICA nevű szupermarketbe. Felfedeztem legújabb kedvencemet, ami Svédországban mindenhol kapható, fahéjas csiga szerűség, csak sokkal jobb a tésztája mint az itthoniaknak, és a tetején is van még valami finom cukor szerű izé. Ezen kívül megvettük a vacsorához szükséges kellékeket, mivel igazi Eni-vacsora volt kilátásban!
A Márkkal a Mcdonald's előtt találkoztunk ahol dolgozik, majd beköltöztünk a szobájába, és a remek nemzetközi vacsora után (volt kínai és pakisztáni is az asztalnál) nyugovóra tértünk.
A másnapot pár mondattal el tudom intézni, úgyhogy külön postot nem szentelek neki :) Délben egy étteremben ebédeltünk, majd megvártuk, amíg Márk mindent elintéz maga körül. Négy órakor indultunk el Stockholmba, elfoglaltuk a szobánkat a hangzatos "First Hotel Royal Star"-ban, majd az edzőteremben és szaunában zártuk az estét ami mindegyikünknek nagyon jól esett. Másnap várt ránk Stockholm belvárosa, ennek tudatában aludtunk el valamikor kora hajnalban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése