Hangulatjelentés

Mivel Pet nagyon hősiesen magára vállalta, hogy naponta megírja a történéseinket, én inkább hangulatokról,  kisebb részletekről, egyéni megfigyelésekről számolok be. Ezt a bejegyzést már legalább 5 napja tervezem és irogatom is, de mindig valami közbejött, de most végre elkészült.

Az egyik legmaradandóbb élményem Bergen, ami tényleg csodálatos, így erről én is ejtek pár szót. Szerintem a turisták nagyjából két részre oszthatók, vannak akik a természeti látnivalókért rajonganak inkább, a monumentális sziklás hegyekért, a hangos robajjal lezúduló vízesésekért, a gyorsfolyású patakokért, szélesen elterülő fennsíkokért, a másik csoportot pedig a városok forgataga, az épületek egyedisége, kidolgozottsága és részletei, a parkok elhelyezkedése, az utcák hangulata nyűgözi le. Én inkább az utóbbihoz tartozom. (Pet tüntetőleg kijelenti, hogy ő mindkettőt szereti:) Szeretem megfigyelni a kultúrális különbségek miatt kialakult eltéréseket, az emberek viselkedését, szokásaikat, mit csinálnak máshogy mint otthon. (na erre a mondatomra büszke lenne a marketing tanszék :)

Általában, ha valahova utazunk előre kinézzük a legfontosabb látnivalókat elolvassuk a történetüket, mi az amit semmiképp sem szabad kihagyni, melyik múzeumokat érdemes felkeresni. Mivel otthon nem találtunk Norvégiáról szóló normális utikönyvet, így csak néhány Lonely planetről letöltött anyagokra támaszkodtunk. Egy napos városnéző sétánk során hagytuk, hogy hasson ránk a helyi hangulat. A halpiacon hömpölygő turisták zsibongásától egészen eljutottunk a sokkal kihaltabb utcákig, ahol helyiek bicikliztek, vagy kutyát sétáltattak. Felfedeztük a kis szűk utcákat, Pet fotózott én pedig a házakban gyönyörködtem, amik nem olyan sterilek mint az osztrák, vagy a svájci porták, itt-ott feltűnnek gyomok az előkertben, de ez az apró rendezetlenség, és a fa anyagok használatának túlsúlya hozza meg a bájukat. Az egész országra jellemzőek a fehér és bordó (minden árnyalatban) házak, amik vidéken különösen jól mutatnak, a zöld rétek és kék vízfelszín mellett. Egész festői képet vázoltam fel! :)

Norvégiai tartózkodásunk alatt folyamatosan éreztük/zük az emberek kiegyensúlyozottságát, nyugodtságát, és vidámságát. Akármelyik üzletbe bemegyünk, akár zárás előtt fél órával az eladó kedvesen, és türelmesen válaszol minden kérdésünkre, sőt tanácsot is ad, pedig általában nem keveset problémázunk! Magyarokkal is találkoztunk, vagyis leszólítottak minket. Az idegenvezető sráccal folytatott beszélgetésünk állati érdekes volt, a többiekkel csak futólag kerültünk kapcsolatba, de ők is meglepően nagyon örültek nekünk. :)

Egy másik dolog, amit megfigyeltem, hogy bizonyos távolságonként útszéli nyilvános WC-k vannak kialakítva pihenő helyekkel és padokkal. Először bizalmatlanul közeledtem a füves tetejű kis ház felé, mert a hazai viszonyokból indultam ki... Lehányt, Piszkos, összefirkált, bűzölgő WC helyett, egy teljesen tiszta, papírral ellátott hely fogadott, sőt szappan és kéztörlő is volt. Tudom, hogy apróság, de én nagyon elcsodálkoztam ezen, pedig ennek kellene a természetesnek lenni.

Egy érdekes szokásról is szeretnék beszámolni, amit nem sikerült megfejteni (egyenlőre). Az  emberek kicsi kőrakásokat, halmokat építenek a hegyekben, és az utak mellé (száz számra). Abban reménykedve, hogy szerencsét hoz én is pakoltam egymásra néhány kavicsot!

A táj, a vidék változatos és gyönyörű, tele húzós szerpentinekkel, ezeknek köszönhetően rosszullét elleni gyógyszerek ismeretében profi lettem.:) Norvégia nem kispályás hely, akad itt bőven 1000 m feletti (és itt minden a tengerszinttől indul) hegyeken átívelő és fjordokat kikerülő karargós út. Pet már korábban írt arról, hogy nem igazán a barátaim a hajtű kanyarok, így annyi B6 vitamint nyomok magamba, amennyi lassan túladagoláshoz vezet. Deadalont, csak a vészhelyzetre tartogatom, amikor már más nem segít, mivel a mellékhatásai között a bágyadtság, levertség, álmosság szerepel, ezeket pedig nem szivesen tapasztalnám.

Zárásul, még az extra változatos étkezéseinkről írnék. Konzerv, zacskós leves, paradicsomos tészta, néha egy  mindenhol fellelhető hotdog. Annyira hiányzik egy normális kaja, egy jó kis lecsó, vagy gombapörkölt!!! Egyik túrázós napunk után 10 körül értünk a szállásra, már azt hittem kilyukad a hasam, mert egész nap szinte csak műzliket, meg kekszeket, ropikkal tömtük magunkat. Teljesen felvillanyozott annak a tudata, hogy nemsokára ehetek egy konzerv székelykáposztát (egy kis hazait), rá is vetettem magam, de az 5. falatnál szembe nézett velem egy fél centis fekete bogár, ami nem mozgott, tehát már jó ideje benne lehetett. Lelkesedésem teljesen  lelohhadt, marad a bögre leves...

Nemsokára Svédországba érünk, ahol kicsit jutányosabbak az árak, így akár egy menüre is benevezhetünk. Egyébként a tipikus helyi üdítőket megkóstolva megállapítottuk, hogy minden nagyon túl van cukrozva, sőt egy átlagos táblacsokiban  500kcal van, ami sokszorosa a normálisnak.

Most azt hiszem újra átadom a terepet Petnek és a napi történéseknek!

Üdv:  Norvégiától bánatosan búcsúzó Eni