Egyedül

Ma délután, valamivel fél hat után egyedül maradtam. Eni elment, magával vitt annyi mindent, hogy jobb lenne bele sem gondolni...

Az ajánlat pár héttel ezelőtt érkezett. Az Eni tesója, Barbi egy szigeten nyaralt a családdal akiknek dolgozik, és kiderült, hogy egy szintén ott lévő olasz nőnek szüksége van valakire, aki foglalkozik a fiával amíg ő a munkáját végzi.
Felvették egymással a kapcsolatot, és hamarosan biztossá is vált, hogy Eni nekik fog dolgozni. Szinte felfogni sem maradt időnk, annyira hamar történt minden.
Az ajánlat azonban visszautasíthatatlan volt. Római tartózkodás, kiváló fizetés, könnyű munka, mindössze a 7 éves Williammel kell angolul beszélgetni valamint vigyázni rá. Eközben nemcsak egy nagyon jó helyen lakhat, hanem tud nyelviskolába járni, rengeteg tapasztalatot gyűjteni, és kipróbálni milyen az, amikor az ember csak magára van utalva.

Az elejétől kezdve támogattam ebben. Nagyon nehezemre esett, hiszen ez a munka átmenetileg szétválaszt minket, de tudom, hogy rengeteget fog ebből profitálni, sokkal több lesz tőle, és ez a legfontosabb. Másrészt Róma szerencsére nem a világ vége, rendszeresen meg fogom látogatni, hol repülővel, hol autóval :)

A zilált hazaérkezést követően mindössze másfél napunk maradt, hogy mindent elrendezzünk az elutazás előtt.
Alaposan át kellett gondolni, miket vigyen magával, mindent összekészíteni, becsomagolni nem volt kis feladat. Tegnap délután beszereztük az ajándékokat (Rubik kocka és egy gyerekkönyv Williamnek, Tokaji bor az anyukának), valamint felszerelkeztünk némi friss elektronikai háttérrel is :) Az előző elromlott telefon helyett vettünk egy új dupla sim kártyás készüléket, így egy telefonban pihenhet majd az olasz és a magyar szám is. Az eddig használt laptopon a webkamera képe kizárólag fejjel lefelé jelent meg, valamint skype beszélgetéskor hallani is alig lehetett valamit, ezért beszereztünk egy új számítógépet is. A régit elviszem Eni anyukájának aki már amúgy is akart egyet, az új segítségével pedig kiváló minőségben hallhatjuk és láthatjuk egymást nap mint nap :)

Este elkezdtük a ruhákat rendszerezni, hajnali 2 óráig pakoltunk, végül sikerült mindent összeszedni, remélem egyetlen fontos dolog sem maradt ki. Az első útja most Londonba vezetett, mivel a család ott tartózkodik az iskolakezdésig. Szeptember elején mennek majd vissza Olaszországba, ezért volt nehéz dolog a cuccok rendszerezése, hiszen míg Londonban 15 fok és eső, addig Rómában 30 fok és napsütés jellemző ilyentájt.

Rakodás

Ami a jelent illeti, pár perce beszéltem Enivel telefonon, rendben megérkezett a lutoni reptérre, várja a csomagot majd bő órás buszozás következik a belvárosig. Tesója ott fog várni rá, és közösen mennek el a nő házához.

Eni éppen 11.6 km magasan, 700-al száguld Belgium felett

Tegnap a Google street view segítségével körülnéztünk az utcában, London egyik legelőkelőbb negyedében van a ház Kensingtonban, úgyhogy a környezettel és a körülményekkel jó eséllyel nem lesz probléma :)

Utcakép, vagy a jobb oldali ház, vagy a bal oldali társasház az.

Remélem minden rendben lesz, és hamar be tud illeszkedni, valamint a legfontosabb, hogy a kisfiú is megszeresse őt.
Ami engem illet, most előveszem az Eni által ebédre főzött finomságokat, és élvezem amíg még ezt ehetem:) Utána pedig elkezdem összerakni a következő négy hónapomat, sok ötletem van, unatkozni nagyon remélem, hogy nem fogok :)

Eni jelentkezik majd beszámolóval amint lesz internet hozzáférése, meg némi ideje persze.

Egyszerre vagyok nagyon szomorú és boldog... Sok sikert Eni!