Korea - Az ingatlanhajsza

Ázsiai utca, ahogy elképzeltük

A második szöuli reggelen miután megreggeliztünk megalkottuk a napi stratégiánkat és újra nyakunkba vettük a várost, hogy albérletet szerezzünk. Az előző nap elkeserítő tapasztalatai nem sok reményt adtak, több helyen egyenesen azzal bocsátottak el minket, hogy a négy hónapos rövid távú bérlet "impossible". Első állomásként az iskolába siettünk, ahol a nemzetközi irodában  összesen egy lehetőséget tudtak nekünk ajánlani, ami sajnos nem felelt meg a szigorú kritériumoknak (két hálószoba, bútorozottság, maximum 2 millió wonos havi költség). Később a délután első fele azzal telt, hogy egy neten talált irodát próbáltunk megkeresni, sikertelenül. Volt térképünk, rengeteg helyi próbált segíteni nekünk, ám a megadott cím semmiben sem viselte egy ingatlan iroda jellemzőit. Utolsó reményként visszasiettünk a tegnap megismert Bryanhez (aki a nap folyamán megkapta a Charlie, Jason és Jimmy neveket is) aki ismét nagyon segítőkésznek bizonyult. A tegnap megnézett ház tulajdonosa elutasította az ajánlatunkat, azonban emberünk újra akcióba lendült és perceken belül egy közeli lakásban találtuk magunkat. Mindannyiunk szeme felcsillant a gyönyörűen kialakított, modern, tágas három szobás, balkonnal, kiváló elhelyezkedéssel bíró lakás láttán. Bryan ígérte, hogy legjobb "negotiate" formáját fogja hozni, de csak 50% esélyt adott az üzlet létrejöttére. Végül sikerrel jártunk, igaz az alapból 1.000.000 wonos bérleti díjat egészen 1.875.000-ig kellett feltornászni... Remélem a tulaj nem olvassa a blogot, de halkan meg kell jegyeznem, hogy hajlandóak lettünk volna ennél is többet fizetni, egyéb lehetőségek híján.

A Korea University két új hallgatója az iskola előtt

Információs tábla értelmezés egy buszmegállóban. Csak a számokat ismertük.

Neveink koreai írással

A friss szerződéssel a zsebünkben mindannyiunkon enyhe eufória tünetei lettek megfigyelhetőek, pillanatok alatt szabadultunk meg attól a két napnyi feszültségtől amit a lakásszerzés terhelt ránk. Itaewonban (leendő lakókerületünk neve) még ettük pár falatot vacsorára majd Hoegi felé vettük az irányt. Utolsó napi teendőnk telefonvásárlás volt, amit a késői időpont ellenére sikeresen kiviteleztünk, hisz az üzletek még 10 óra környékén is nyitva vannak! Eninek annyira menő telefonja lett mindössze 12.000 Ft-ért, hogy még TV-t is lehet majd rajta nézni valamilyen beépített antennával! :)

Hazafelé a metrón

A lányok menő készülékeivel

Megtörtént az első utcai evés is amiből én inkább kimaradtam, nem volt gusztusom az olajtól tocsogó húsok magamhoz vételéhez, de azért videót készítettem róla:

Éjfél körül pillanatok alatt aludtunk el, pihenésünket csak néha-néha törte meg a hatalmas robajjal elhúzó tehervonatok zaja. Eni maratoni, 14 órás alvással ajándékozta meg magát és nekem is sikerült 9-10 órát pihennem.

Reggel már ébredéskor éreztem, hogy nem vagyok jól. Fájt a torkom és a közérzetem sem volt az igazi, ennek ellenére a gyógyszerek bevétele után elindultam a többiekkel a városba. Programunk a magyar nagykövetség felkeresése majd találkozó volt egy osztrák cserediák sráccal  aki szintén Szöulban fogja eltölteni az őszt. Miután kiszálltunk a metróból én vissza is fordultam, voltam annyira rosszul, hogy ne erőltessem a városjárást... 

Cserébe készítettem egy videót a metróállomástól a hotelig:

Végezetül néhány érdekesség az első két nap tapasztalataiból:

Állatok

Az iskolába annak közelsége miatt gyalog indultunk el és amikor fás területre érkeztünk iszonyatos hangzavart hallottunk. Ezernyi rovar zenélt a fákon olyan hangerővel, hogy az otthoni tücsökciripelés semmi hozzájuk képest. A telefonom segítségével megpróbáltam bemérni a hangerőt, de mivel 81 dB-nél töbet nem bír a mikrofon nem tudtunk meg a valós értéket. Viszonyításképpen írom, hogy Budapesten a forgalmas Király utcában 70 dB környékén van a hangerő nappal. Egyet sikerült is lefotóznom közelről, a legalább 7-8 centis, ijesztő példány megtekinthető itt a jobb oldalon.

Ezen kívül állatok terén semmi furcsasággal nem találkoztunk, nincsenek patkányok az utcán és bogarak sem a szobában. Egy-egy árusnál megfigyelhetőek zacskókban tárolt, még élő kagylók és rákok amivel ki is merült az extrémitás, van egy olyan érzésem, hogy a négy hónap alatt lesznek ennél jóval meredekebb tapasztalataink is.

Emberek

Nagyon pozitívak a benyomásaink. Viszonylag sok járókelővel, ingatlanügynökkel, boltossal kerültünk eddig kapcsolatba akik kivétel nélkül mind nagyon kedvesen viszonyultak hozzánk. Nagyon feltűnő jelenségek vagyunk és érdekesnek találnak minket, kicsit olyan ez mint amikor otthon az idősebbek megbámulnak egy fekete embert, csak míg ott ez általában (sajnos) negatív attitűddel történik, itt az európai ember menőnek számít. A reklámplakátokon szereplő modellek is sokszor európaira vannak satírozva, sokkal inkább hasonlítanak ránk mint az itteni keményvonalas átlagos koreaira. Egyelőre még kicsit furcsa, hogy állandóan figyelnek minket de majd igyekszünk nem foglalkozni ezzel.

A másik érdekesség az elektronikai eszközök és az emberek kapcsolatában keresendő. Számítottuk arra, hogy technológiai nagyhatalom lévén sok kütyüt fogunk látni, de ami itt van az mindent képzeletet felülmúl. Minden olyan ember aki nincs társaságban a telefonját vagy a táblagépét nyomkodja. Amikor elmegyünk egy kávézó mellett az üvegen keresztül az látjuk, hogy mindenki a telefonokat tapogatja teljes átéléssel. Este a metrón kis antennák jelentek meg, az emberek utazás közben nézték az esti tv műsorokat! Az öregeknél is okostelefonok vannak, a nagy népszerűség miatt pedig a kapcsolódó szolgáltatások is nagyon elterjedtek. Tegnap az utca egy 100 méteres szakaszán négy mobilboltot számoltam, ráadásul mindegyik azonos társasághoz tartozott! Vannak olyan üzletek is, melyek csak tokokat árulnak, több száz féle kivitelben. Elképesztő...

"Mindent bele, a fejembe be, hogy ne halljam saját magam"

Túl vagyunk tehát három teljes napon, tele új élményekkel, sikerekkel és megpróbáltatásokkal, kíváncsian várjuk mit hoznak majd a következő hetek. Holnap várost nézünk és igazi helyi étterembe megyünk, hétfőn pedig költözünk a lakásba, mely négy hónapon át lesz az otthonunk.