Hétfőn zajlott a költözködésünk, úgyhogy kedd reggel elég fáradtan ébredtem. 9.30-ra kellett odaérni az egyetemre, így mi Andrissal 9 előtt elindultunk. Biztonságot adott, hogy nem egyedül kell bolyongnom a hatalmas Campuson, nem éreztem magam elveszettnek. A regisztrációt követően azonban gyorsan szétválasztottak minket, engem a 8-as csoporthoz, Andrist a 9-eshez küldtek. Egy óriási színházterem félébe irányítottak, ahol kb. 400 külföldi diák hemzsegett. Itt már várt rám egy koreai lány, aki a buddym, azaz a helyi kísérőm/társam lett. Sunnynak hívják(természetesen ez csak egy felvett angol név, hogy megkönnyítsék a dolgunkat) nagyon lelkes és segítőkész. Hozzá tartozott még két másik cserediák is, de ők nem voltak túl beszédesek. Az első kép rólunk:
 |
| Kimchi |
Üdvözöltek minket egy kis filmmel, néhány beszéddel, és mindenféle tudnivalókkal. Furcsa, de jó érzés volt ott ülni sok-sok diák mellett, akik valószínű ugyanannyira izgatottak az új életük és iskolájuk miatt, és ugyanannyira idegennek érzik itt magukat, mint én. Gyorsan összebarátkoztam egy mexikói lánnyal, Alehandraval (beceneve: Ale) és az ő bauddyjával, Laurával. Együtt mentünk ebédelni az egyetem területén lévő étkezdébe, ahol 5000 won értékben válogathattunk a különböző fogások közül. Mi Ale-val biztosra mentünk, sült halat és salátát választottunk, plusz egy két furán kinéző szószos fogást, de csak kíváncsiságból. Sajnos a helyi tradicionális étel a Kimchi iszonyatosan csípős (nekem), így egy kis falatka után a "soha többet nem eszem" kategóriába került. Sajnos a pálcikával evés, még mindig nem megy rendesen, így kicsit szerencsétlenkedtem, bár megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül. :)
Ezután egy kissé vontatott Campus nézés következett a csoportunkkal. Mindenhol megálltunk, felolvasták, hogy miről híres az adott épület és közben a résztvevők majdnem elájultak a nagy melegtől és kevésbé lelkesen folytatták az utat.
A túra után regisztrálni lehetett a csütörtöki Szöuli városnéző buszos kirándulásra, amit én meg is tettem, hiszen mióta itt vagyunk eléggé lefoglalt minket a lakáskeresés és a környékünk feltérképezése, így szinte semmit nem láttunk a nevezetességekből. Tárgyak felvétele (bár itt még adódtak bonyodalmak) és az informatikai rendszer megismerése után 6 körül vacsiztunk valami levesfélét, ami előttünk főtt meg. Ale-ban abszolút társamra találtam, mert annak ellenére, hogy mexikói nem rajong a csípős dolgokért, mert szerinte ezek máshogy csípősek! :)
A következő nap szintén regisztrációval kezdődött, csak most a diákigazolványunkhoz szükséges papírokat töltögettük, ami egyébként bankkártyaként, és utazásokra használatos feltöltő kártyaként is működik. A délutáni programra, ami egy workshop volt kevesen maradtak, így én is inkább úgy döntöttem hazamegyek aludni, mert az állandó hőség megspékelve a magas páratartalommal, a légkondi okozta folyamatos megfázás és a fáradtság erőt vett rajtam. Peték még előző nap megrendelték a használt háztartási eszközeinket, így délutánra vártuk a házhoz szállítást, ami csak 6 után érkezett meg Andrisék hathatós segítségével. Én visszamentem, mert vacsora volt betervezve a csoporttal: csirke és sör! :) Az este további része jól alakult, rengeteg új embert ismertem meg, tanultunk vicces játékokat. Fél 11-re értem haza, de itt este sokkal nagyobb élet van, mint Pesten emiatt sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
A csütörtöki városnézés nagyon tartalmas, érdekes, de rettenetesen fárasztó volt. Megnéztük a néprajzi múzeumot, a királyi palotákat és azok kertjeit, végül pedig egy hihetetlenül jó színházi előadást. A címe Nanta, melyet minden nap háromszor játszanak 1997 óta és benne van szöuli látnivalók TOP 10-es listájában. A hivatalos kiírás szerint ez egy nonverbális előadás, mely a komédiát és a drámát integrálja a hagyományos koreai ritmusokkal. Zseniális táncosok, energikus zenék, ötletes megoldások! Mindenki mosolyogva és feltöltődve jött ki a színházból, már csak egy haza buszozás várt ránk.
Ezen a napon nagyon jó társaság alakult ki a félig üres/teli buszunkon. Pár brit fiú, akiket hallgatva néha úgy éreztem magam mint egy nyelvvizsgán, mert iszonyatosan gyorsan és szavakat elharapva, de gyönyörű brit akcentussal beszéltek, és nekem ezt kellett volna megértenem. (De nagyon viccesek voltak!) Sokat beszélgettem egy svéd, egy skót, egy amerikai sráccal, valamint egy osztrák lánnyal is. Ale-val abszolút egyetértettünk, hogy a folyamatos angolra fordítás és figyelés elég megterhelő. Beülni valahova már senkinek nem volt ereje, így hazafelé vettem az irányt, azaz vettem volna, ha Pet nem kért volna meg, hogy menjek oda hozzá egy bevásárlóközpontba, ahol lehetőségünk volt háztartási dolgok beszerzésére. Éjfél környékén csukott szemmel
Üdv: szörnyű hőségtől folyamatosan elcsigázott Eni
Eni-mix: Nantaből egy részlet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése