Korea - A kezdet

A rakodás nagy részét az indulás előtti napra hagytuk. A délelőttöt még a Kisalföldön töltöttük családi körben, majd kora délután vonatra szálltunk és elindultunk Budapestre. Eni beiktatott még egy gyors találkozót Krisztivel, én pedig fodrászhoz mentem és kértem egy jó rövidet, hogy sokáig ne kelljen ilyesmivel foglalkoznom. A sok tennivaló ellenére még mindenképp fontosnak tartottam, hogy eltölthessünk együtt egy csendes órát a nagy rohanás előtt, ezért betértünk a korábban már kiváló eredménnyel tesztelt Két Szerecsenbe egy vacsorára. Kiváló ételeket kaptunk a kedves kiszolgálás mellé, így jókedvűen és feltöltődve kezdhettünk neki a rakodásnak. Ekkor nyolc óra környékén jártunk és úgy terveztük, hogy éjfélre mindennel készen leszünk, ami végül nem sikerült, de legalább alaposak voltunk és reggel már csak a csomagokat felkapva, nyugodtan indulhattunk le a taxihoz.

Az egész életünket kellett összesen 33 kg-ba zsúfolni

Ferihegyre fél hét körül érkeztünk meg, a többiek népes szülői támogatással kiegészülve már mind a sorban álltak. Gyors becsekkolás és búcsúzkodás után már szálltunk is fel a gépre, még nem sejtve, hogy extra másfél órát fogunk Magyarországon tölteni valamilyen technikai probléma miatt. Miután elhárították a hibát 7:10 helyett valamivel kilenc óra előtt emelkedtünk a levegőbe. A mindössze két órás odaút simán zajlott a teltházas gépen és gyönyörű időben landoltunk Párizsban. A CDG hatalmas, ezért a gép indulásáig hátralévő idő első fele a megfelelő beszállókapu megtalálásával, második fele pedig reggelizéssel telt.

Eni és Évi fotózást követeltek

Az utolsó európai kép

A közel 11 órás Párizs-Szöul utat egy Boeing 777-200-as géppel tettük meg, ami minden tekintetben kellemesebb lett előzetes várakozásaimnál. A széles törzsben 3-4-3-as felosztásban sorakoztak egymás mellett a székek, mi a szárny mögött jobb oldalon ültünk az ablak mellett, Andrisék pedig kettővel mögöttünk. A lábtér megfelelőnek, az ülés pedig meglepően kényelmesnek bizonyult. Folyamatosan elláttak minket étellel, a meleg főétel mellett kaptunk uzsonnát és reggelit is. Minden üléshez tartozott egy képernyő amin lehetett játszani, filmet nézni és zenét hallgatni. Sokat nem szórakoztunk vele, én csak egy Pink Floyd lemezt hallgattam végig valamint megnéztem a Die Hard 1. első felét, inkább arra használtuk, hogy figyelemmel kövessük utunk állását. Élőben láthattuk a kinti hőmérsékletet, aktuális sebességünket és magasságunkat valamint a hátralévő távolságot, emellett pedig térképen követhettük a repülő pozícióját, jó volt tudni, hogy éppen mi fölött repülünk el.

Aludni mindössze két órát tudtam, az ébredés azonban fantasztikus volt. Az ablakon kinézve éppen az Urál folyót láthattam kanyarogni, éppen Európa peremén jártunk...

Zsúfolt de kényelmes economy osztály

Francia és koreai menü közül lehetett választani,
a biztonság kedvéért az előbbit kértük

Ott repültünk

Szibériai naplemente

Dél-Korea közelségét onnan is sejthettük, hogy Peking felett a gép hirtelen délnek fordult az addigi egyenletes röppályáját feladva, erre az Észak-koreai légtér elkerülése miatt volt szükség. A landolás simán ment, az útlevél ellenőrzésen gond nélkül jutottunk át és a csomagjaink is rendben megérkeztek. Váltottunk pénzt, majd szereztünk egy taxit ami 95000 koreai wonért (88$) vitt el minket, ami nem is volt drága mivel szállásunk 70 kilométerre van a reptérről. A szoba nem a legjobb, egyszerűsége nem lenne probléma de sajnos nem a legtisztább, ezen majd ma igyekszünk segíteni.

A csomagok lerakása után egyből belevetettük magunkat az ingatlan keresésbe. Itaweon kerületben próbálkozunk, mivel ott laknak a külföldiek és rengeteg ingatlanos foglalkozik közvetítéssel. Rögtön az első helyen segítőkész emberre akadtunk. Sajnos a négy hónapos időtáv megnehezíti a dolgunkat (furcsa mód csak 1 éves szerződéseket hajlandóak kötni), de emberünk rögtön akcióba lendült. Az utcán kellett egy kicsit várnunk, aztán megérkezett egy hatalmas terepjáróval amivel elautóztunk egy kiadó lakáshoz. Az első hely nem tetszett nekünk, viszont úton a második lakáshoz érdekes dolgot tapasztaltunk. Mint kiderült, a koreai hadsereg éppen a szokásos havi gyakorlatát tartja a városban, vadászgépek húztak el a fejünk felett majd légvédelmi szirénák kezdtek el szólni aminek hatására minden autó megállt ott ahol éppen volt. Mi éppen egy kereszteződésben várakoztunk, a lámpák hiába váltottak zöldre, mindenki teljes mozdulatlanságban várakozott. Az ingatlanos elmondta, hogy az egész városban ez van, a tízmilliós metropoliszban teljesen megállt az élet! Körülbelül 10 perc után újra hallatszottak a szirénák, majd hirtelen minden újra mozgásba lendült mintha mi sem történt volna!

A második hely sokkal jobb volt, egy hegy oldalában lévő családi ház alsó szintjét akarják kiadni. Bebútorozott, teljesen felszerelt lakás ami megfelel a mi európai elvárásainknak. Sajnos nem biztos, hogy sikerül kivenni a rövid időtáv miatt, de emberünk ígérte, hogy mindent megtesz a főbérlő meggyőzése érdekében.

A lakásnézést követően még bementünk körülbelül tíz ingatlan irodába, sajnos mindenhol lemondóan csóválták a fejüket a négy hónap hallatán... 

Túránk végén már annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam állni a lábamon. Az egyik irodában egy pillanatra el is aludtam, a metrón pedig már Eninek kellett támogatni mert elborultam volna. Nem fordult még elő velem ilyen soha, de annyira keveset aludtam a megelőző 36 órában, hogy a szervezetem feladta a küzdelmet. A szállásra visszaérve azonnal elaludtam, majd hajnali három környékén ébredtem fel több mint nyolc óra után. Szerkesztgettem a képeket, megírtam ezt a posztot, most pedig elindulok reggelit szerezni kis csapatunknak. A kalandok ma folytatódnak, hamarosan jelentkezünk megint!