München II.

Miután a fárasztó nap után utolsónak aludtam el fél kettő környékén, a reggeli ébredési sorrendben sikerült sajnos első helyen végeznem. Öt óra környékén kiment minden álom a szememből, nem sokkal később pedig felöltöztem és csendben kiosontam a szobából. A tervem egy pékség felkutatása volt a reggeli beszerzése céljából, ami pár perc alatt meg is oldódott, úgyhogy a többiek ébredéséig autózással töltöttem el az időt. Elmentem Putzbrunnba szemügyre venni Márk munkahelyét, majd mindenféle tervezés nélkül bolyongtam a München környéki falvak között. Gyönyörű, tiszta idő volt, lehetett látni ahogy a távolban a nap megcsillan az Alpok magas csúcsain. Miután visszaértem és felvertem a társaságot összerakodtunk, majd az Allianz Arena felé vettük az irányt, hogy vezetéssel nézhessünk a hatalmas épület és a benne lakó csapatok kulisszái mögé. Életemben először jártam focistadionban, szlengesen fogalmazva: odacsapott.

A 65ezres stadion a felső szintről

A legfelső szinten kezdtünk, majd végigmentünk a szponzori helyiségeken, a sajtószobán, a Bayern öltözőjén végül pedig kimehettünk a játékmező szélére is. A füvet láthatóan nagyon ápolták, sajnos rálépni nem lehetett pedig szívesen megnéztem volna milyen az, amikor középen állva a 65.000 üres szék csak engem néz.

Enivel a föld alatti játékoskijárat szájában

Nagyon érdekes túra volt, a 9 eurós jegyár minden centjét megérte. Az épületbe nem meglepő módon megint a nagyszerű tervezői teljesítményt láttam bele, elvonatkoztatva pedig nagyon jó érzés volt egy olyan épületben sétálni, amit alapvetően csupa nemes dolognak, a sportnak, szurkolásnak illetve egy nagyszerű város egyik szimbólumának építettek. A túra után még kávéztunk és szendvicseztünk egyet, majd kifelé áthaladtunk a hatalmas szurkolói bolton is, ahol mindent árultak persze csak azzal a kritériummal, hogy pirosnak és Bayern München feliratnak kell rajta lennie. Akkora volt a választék, hogy akár az egész életünket körberakhatnánk belőle BM termékekkel, élelmiszerektől kezdve háztartási cikkeken át egészen a ruházatig. Miután kiértünk Lacitól elköszöntünk, majd elindultunk Márk apartmanja felé, hogy aztán pár órával később már az Alpok sűrűjében bóklászhassunk.

Elköszönés előtti csoportkép Márk lakhelye előtt

Első célpontként Gosau felé vettük az irányt ahol a Gosausee és azzal együtt a Dachstein gleccser látványának elsajátítása volt a terv. A német autópályán vesztettünk egy órát néhány könnyed dugónak köszönhetően, majd sikerült még egyet elbukni már Ausztriában, mivel a nehézkesen működő gps-nek hála sikerült rossz irányba mennünk egy darabig. A lányok nehezen viselték a szerpentineket, Milánnal azonban remekül szórakoztunk szerencsétlen helyzetünkön :) 

Kétpár, Gosausee, háttérben a Dachstein

Ekkor az idő kezdett kissé szelesre és borongósra fordulni, ám reménykedtünk, hogy Hallstattban még körül tudunk nézni mielőtt ellehetetlenít minket az időjárás. Negyed órával később meg is érkeztünk, leparkoltunk egy hegy gyomrán keresztül megközelíthető parkolóban majd lesétáltunk a tóparton elterülő kis településre. Enivel már másodszor jártunk a környéken, ami általában nem szokásunk, csak a legritkább esetben térünk vissza ugyanoda, van még annyi felfedeznivaló előttünk, hogy ne engedhessük meg magunknak az ismétlést :) Ez esetben azonban nem bántuk meg az újrázást, a kis falu ismét beszippantott minket, főleg, hogy most olyan részeit is bejártuk melyek korábbi látogatásunk alatt kimaradtak.

Lefelé a parkolóból

Az ekkor már egyre erősődő szélnek és borult égnek volt egy jótékony hatása is, minimális volt a turisták száma a helyszínen. Nem szeretjük a hömpölygő emberáradatot sehol sem, rengeteget el tud venni egy hely varázsából ha sokan vannak. 

 Eni feláldozza a divatot a meleg oltárán mielőtt Milán hullámfröccsel pózol

Miután végigmentünk a szűk utcákon, megmásztuk a templomdombot, megnéztük a főteret kerestünk egy kis éttermet és befizettünk egy kellemes vacsorára. Nem sokkal egy óra előtt értük el a Kisalföldet, először Rábakecölben majd Fehértón csökkent az autó létszáma, végül két óra tájban érkeztem haza Csornára és zuhantam kimerültem ágyba. A hétvége beszámolójának záró momentumaként álljon itt néhány hallstatti hangulatfotó, íme: