Hétvégén a Chuseok nevű nemzeti ünnepet ülték a koreaiak, igy kihasználva, hogy nincs se iskola, se munka igyekeztünk igazi turistaként működni és folytatni a város felfedezését.
Szombaton Enivel elmetróztunk a városháza környékére, és bár eredetileg egy múzeumot szerettünk volna megnézni végül az egész napot a környék bejárásával töltöttük. A közérzetünk hamar a kiváló szintre kúszott, végre tágas, zöld területeken sétálhattunk úgy, hogy még a várost körülölelő hegyeket is láthattuk. Itaewonban folyamatosan egy szűk térbe vagyunk zárva, a zsúfoltság, keskeny utcák, a növényzet teljes hiánya és a rengeteg ember markánsan meghatározza a hely hangulatát. Lényegében minden egyes négyzetcentiméter le van betonozva, a házak pedig sokkal sűrűbben helyezkednem el mint Budapesten. Ennek illusztrálására készitettem is egy képet a nappali ablakából:
Néhány méteres távolságon belül három háztető van az ablak alatt, a házak közti kis utcák pedig olyan keskenyek, hogy a kisteherautók sokszor csak behajtott tükörrel tudnak behatolni a területre. Na de nem panaszkodni akarok, csak elmondani, hogy milyen jó érzés volt a szememet újra 100 méternél nagyobb távolságokra is használni.
Életünk első Dunkin' Donuts látogatása és a Seoul Sentinels
A környéken sétálgatva először egy utcai fotókiállitást néztünk meg, mely a koreai háborút mutatta be, erősen amerikabarát szemszögből. Büzskén hirdették, hogy ezzel kapcsolatban Guiness rekordot is magukénak tudhatnak, mivel egyetlen országot sem támogaott annyi nemzet a honvédő háborújában mint őket. Közben az egyik felhőkaroló oldalán ismerős logót fedezem fel, a tudtunk nélkül kerültünk az ország legnagyobb könyvesboltjának közelébe. Természetesen nem hagytuk ki, két órát töltöttünk el a hatalmas angol nyelvű részlegben.
Végre láthattunk igazi régi épületet is, az egyik királyi palotába ezúttal nem mentünk be, majd visszatérünk a jó fényképezőgéppel felszerelkezve.
Vasárnap már az egész csapat indult el a War Memorial múzeum felé. A szabadtéri részlegen rengeteg amerikai és orosz tank, repülőgép, csapatszállitó, helikopter, rakéta és még egy hajó is kiállitásra került. A különlegesség az volt, hogy a tankokat meg lehetett mászni, a repülőgépek pilótafülkéjéhez lépcső vezetett fel, a csapatszállitóba pedig még be is ülhettünk. Az épületben részlezesen bemutatták az 1950-ben indult háborút, ami már 61 éve, hivatalosan a mai napig is zajlik.
 |
| Egy B52-es előtt. Ilyenről dobták le az első két atombombát. |
 |
| Egy csapatszállitó gyomrában. Semmi kényelem, csak szintiszta funkció. |
Hétfőn egy igazi mainstream látványosságot céloztunk meg a 63 Buildingel, ami jelenleg a harmadik legmagasabb Szöulban a maga 249 méterével. Érdekesség, hogy épitésekor ez volt Észak-Amerikán kivül a legmagasabb a világon, ma pedig már a top 100-ba sem fér bele. Az épület egyik felső szintje kilátóhely, művészeti galériával kiegészitve. Ez utóbbira nem akarok sok karaktert pazarolni, borzasztó gyenge volt, a kilátás viszont pazar, az emeletet körbesétálva minden irányba láthattuk az egész várost.
 |
| Eni 63 |
 |
| Han folyó, óriási forgalom, 16 sáv, rengeteg hid |
 |
| Először vagyunk igazi felhőkarcolóban |
Miután leereszkedtünk az épület oldalára szerelt panorámaliftekkel jegyet váltottunk a szintén itt található akváriumba is. Ez lett a nap mélypontja, ha valaki erre jár feltétlenül hagyja ki. Szerencsétlen állatok szűk helyiségekben folyamatosan jelleggel vannak kitéve az üveget ütögető és fényképezőkkel vakuzó látogatók áradatának. Egy hatalmas rozmár mindössze akkora medencét kapott, hogy éppen megfordulhat benne, szegény csak körbe-körbe forgott, garantáltan lelkibeteg már, ha pedig megunná a fürdést akkor kimászhat a műanyagból megformált partra ami további néhány métterrel növelte életterét. A legbizarrabb élmény csak később következett, amikor elérkeztünk a furcsán dekorált akváriumok és terráriumok részlegébe. Ha valaki meg tudja magyarázni, hogy mit keres Drakula gróf keresztek társaságában a halak között, vagy miért van levágott gorillafejjel illusztrálva két kis tálba dobott fehér béka az küldje el válaszát nekünk, jutalmul pedig négyünk által dedikált képeslapot kaphat a postaládájába.
Hazafelé még fotózkodtunk egyet a pénzügyi negyed felhőkarcolói alatt majd gyorsan bevásároltunk, hiszen Magyarországot sem szabad elhanyagolni, nyolckor már az OV akciófilmet néztük parlamentáris diszletekkel az interneten.
Az utolsó szabadnapot, már itthon, pihenéssel töltöttük, de hamarosan folytatjuk a város felfedezését, mert érdemes. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése