Két héttel ezelőtt hatalmas élményben volt részem, teljesen beleláthattam a vidéki életbe és élvezhettem az ottani nyugalmat. Ezúton is köszönöm koreai barátomnak Hankyulnak, hogy meghívott a szülővárosába és nagymamájához. Tudom, hogy kevés cserediák mondhatja el magáról, hogy ennyire testközelből tapasztalhatja meg a helyi szokásokat, kultúrát, ezért tényleg nagyra értékeltem ezt a túrát.
Pénteken egy órakor Roberttel (osztrák), Vasillal (bulgár) és Hankyullal útnak indultunk Yongjuba. A majdnem 3 órás út alatt gyönyörködtünk a tájban, bár bevallom töredelmesen engem elnyomott az álom, ami nagy teljesítmény, mivel Vasil erős baritonja az egész út alatt zengett...
Házigazdánk anyukája a pályaudvaron várt és szívélyesen fogadott minket. Sajnos elég keveset tudott angolul, de végig mosolygott és kedves volt. Kocsival folytattuk utunkat (csak mi négyen). Az első állomásunk felé tartva megpillantottuk a rizs földeket, és hát egyöntetűen megszavaztuk, hogy legalább néhány kép erejéig meg kell állnunk. Életemben először szedtem rizst és álltam egy rizsföld közepén. Hasonlít a búzára, csak kisebb a kalász, de színre majdnem megegyezik.
Ezt követően egy filozófiai iskolát látogattunk meg (sajnos a nevét elfelejtettem), ami több mint 500 évvel ezelőtt működött egy tökéletesen gondozott park közepén. A szöuli állandó zaj után megváltás volt a hatalmas fák között élvezni a csendet.
Ezután utunk Korea egyik legrégebbi buddhista szentélyéhez, Busuk sa-hoz vezetett, ami egy viszonylag magas domb tetején terült el. Itt élvezhettük a naplementét is, valamint imádkozni is megtanultunk. Magával ragadott a hely szelleme, a hatalmas arany Buddha szobor, a díszes falak, gyertyák, füstölők és a több mint 1400 éves múlt.
A lefelé már kezdett sötétedni és az éhség is ránktört, így betértünk egy helyi kis vendéglőbe, ahol fenséges vacsorát kaptunk (omlós sült hal, rengeteg zöldség és az elmaradhatatlan rizs) . Az este itt még nem ért véget, hiszen mindenképp szerettünk volna valami ajándékkal kedveskedni szállásadónknak, én megrögzötten ragaszkodtam a virághoz, de ezt Koreában annyira nem könnyű kivitelezni. Otthon minden utcasarkon virágbolt van, itt az egyik legnagyobb szupermarketláncba kellett elmennünk, ahol a kínálat elég szegényesnek bizonyult. 10 óra körül értünk haza, kicsit még beszélgettünk anyukával, aki koreait tanít és egy iskolát működtet. Éjszakára én külön szobát kaptam, a fiúk pedig a földön osztoztak.
Másnap 9 körül hallottam, hogy az anyuka már a konyhában serénykedik és készíti elő nekünk az ebédet. Amíg az készült, Hankyul gitározott és énekelt, amit egész nap el tudtam volna hallgatni. Megható volt a pillanat, ahogy ő és az anyukája is hatalmas szeretettel fordul felénk, nagyon örültem, hogy ott lehetek velük. Később kiderült, hogy Vasil tud zongorázni és nem is akárhogyan, kisebb koncertet adott elő énekkel együtt.
Az ebéd a vártnál is ízletesebb volt, anyuka mondta, hogy olyan ételt készített, amit csak különleges ünnepekkor szoktak. A kis asztalkát teljesen telepakolta tányérkákkal, amik rövid idő alatt teljesen kiürültek. Azt hiszem a legfurcsább egyfajta a saláta volt, mely almát, mogyorót, kechupot, majonézt és még valamilyen fűszert tartalmazott. Először nagyon bizalmatlanul nézegettem, aztán ez lett az egyik kedvenc fogásom.
Kis pihenő után felkerekedtünk a vidéki birtokra, ami 2 órányira volt, Daegutól (harmadik legnagyobb város) délre. Újra csodás tájak, aranyló rizsföldek és gömbölyű tetejű zöld helyek övezték utunkat. Nagymama hajlott hátú 94 éves néni volt, aki szintén nagyon örült nekünk és meg is kínált rizsitallal, ami ha őszinte akarok lenni, akkor szétázott rizs cukros lében. (Bevallom, ez nem ízlett, de az utolsó kortyig megittam) Délutánt gyümölcs szedéssel töltöttük, kis piros bogyókat gyűjtöttünk nagymamával együtt, aki korát meghazudtolóan fürgén mozgott.
Este barbequeztunk az udvaron, egy rögtönzött tábortűznél, aminek a melege jól esett azon a hűvös őszi estén. Mivel semmiképp sem szerettük volna terhelni a nagyit ott alvásunkkal, ezért úgy döntöttünk Daeguban keresünk szállást, ami este 10 környékén, annyira nem tűnt egyszerűnek, de végül is szerencsénk volt. Iszonyatosan olcsón találtunk helyet egy Love Hotelben, igaz a földön kellett mindenkinek aludni, de mivel rengeteg takarót adtak, ez nem jelentett problémát. Hajnalig beszélgettünk, Hankyul rengeteg helyi történetet mesélt és nagy érdeklődést mutatott Magyarország és a különböző kulturális sajátosságok iránt.
Vasárnap meglátogattuk a város legjelentősebb piacát (Seomun Marketot), ahol vettünk néhány szuvenírt és kerestünk ebédnekvalót. A vonatjegyet már előző nap este beszereztük, így biztosított helyünk volt Szöulig, mások akik nem így jártak el a folyosón ültek, vagy végigállták a négy órás utat.
 |
| Kelmék széles választéka |
A közelmúltban szerveztük egy második international vacsit is, ez is épp olyan jól sikerült mint az első. Remek hangulat, K-Pop koreográfia, osztrák népzene és igazi nutellás palacsinta...röviden így lehetne összefoglalni.Vendégek: Astrid (francia), Veronika (osztrák), Harun (holland), Thomas (francia)
Üdv: Koreai vidékre visszavágyódó Eni
Eni-mix: Még a múltkori vendégség idején készült ez a videó, amit nagyon szeretek. Jack előadása nagyon egyedi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése