Szingapur

Túránk harmadik napjának hajnalán, négy órakor már taxiban ültünk és utaztunk KL buszterminálja felé. Alvásból nem sok jutott, mindössze szűk két órát sikerült pihenni amit a másfél órás busztranszfer alatt sem tudtunk érdemben növelni. Gépünk 8:40-kor indult, 9:25-kor pedig már a szingapuri reptéren vártunk arra, hogy beengedjenek minket az országba.

Korábban annyit tudtam Szingapurról, hogy tilos rágózni és szemetelni, a szabálysértőket pedig nagyon komolyan megbüntetik. Nos, a rágózás tényleg tilos, nem is árulnak sehol. Hogy a szemetelést mennyire büntetik azt nem tudom, de abból kiindulva, hogy a reptéren aláírattak velünk egy papírt miszerint bármilyen drogokkal történő visszaélés az életünkbe kerülhet, a szemetelésért is minimum vaskos pénzbüntetés kell járjon. Már a reptéren feltűnt a tiltó táblák sokasága, sok esetben a pénzbüntetés pontos összegével kiegészítve. Ha valaki például szeretné kipróbálni a reptéri mozgólépcső vészleállítóját mindenképp gondoskodjon arról, hogy legalább 5.000 szingapuri dollár (750.000 Ft) lapuljon a zsebében. Az útikönyvek arra is felhívják a figyelmet, hogy a rendőrök (akik nem egyenruhások, hanem civilben vadásznak a szabályszegőkre) nem túl megértőek a turistákkal szemben sem, úgyhogy inkább meg sem próbáltam a frissen vásárolt hamburgeremet a metrószerelvényen elfogyasztani, ugyanis az is tilos.

A fél városon végigsétálva egy óra környékén értkeztünk meg a Chinatown beli hostelünkbe, hogy lepihenhessünk egy rövid időre pótolni a kimaradt éjszakai alvást. Öt óra környékén ébredtünk fel, egy gyors zuhany után pdig elindultunk felfedezni a várost.

A Marina Bay felé vettük az irányt, melyet a felhőkarcolókkal zsúfolt üzleti negyeden keresztül közelítettünk meg. A látvány mindkettőnket lenyűgözött, Manhattanben sétálni sem lehet sokkal különb. A kikötőbe érve az élmény csak fokozódott, egyrészt kirajzolódott előttünk a Marina Bay Sands Hotel épülete, valamint az üzleti negyedtől távolodva egyben láthattuk a hatalmas felhőkarcolóegyütteseket. Közben éppen lement a nap, az ég kékben tündökölt úgyhogy szerencsés időpontban fotózhattam az épületeket.

A gyönyörűen kialakított korzón sétálva úgy éreztem magam mint Truman a Truman showban, akiért egy egész várost felépítettek és minden róla szólt. Nem lehetett semmibe belekötni. Díszletszerű városkép a háttérben, statisztaként pedig nyugodt, jól öltözött, láthatóan kiegyensúlyozott emberek sétáltak körülöttem, kisportolt menedzserek futották az esti köröket, valahol halk zene szólt mi pedig ott sétáltunk kettesben és csak élveztük az adást.

A Sands hotel előtt érdekes showba botlottunk, apró vízcseppeket permeteztek a levegőbe amire lézerrel vetítettek különféle animációkat, közben pedig néha lángokat lövelltek fel, vagy szappanbuborékokkal árasztották el a nézőteret. Alapvetően nem szeretem az ilyeneket, de be kell vallanom, hogy ez volt a legjobb nyálas dolog amit valaha láttam.

Benéztük természetesen a hotelbe is, bámulatosan szépek a belső terek, az alagsorban elterülő luxusplázába pedig kis csónakokkal is be lehet hajózni. Ottjártunkkor sajnos nem lehetett megnézni a tetőn lévő végtelenített medencét, csak vendégek használhatják, és mivel a legolcsóbb szoba ára is 80.000 Ft körül alakul ezt most kihagytuk. Később még órákig sétáltunk a városban, a szállásra éjfél után érkeztünk vissza. Tokyiohoz hasonlóan Szingapurban sincsenek nagy számban úgynevezett látnivalók. A hangulat a lényeg, ott lenni, róni az utcákat és ámulni a tágas tereken, élvezni a hatalmas zöld parkokat és azt a nyugalmat, amit korábban egyetlen nagyvárostól sem kaptunk meg úgy, ahogy Szingapurban. Vissza fogunk térni.

Érdekességek

Szingapurban látszatdemokrácia van. Választások vannak, azonban valahogy mindig elérik, hogy csak a kormányzó párt indulhasson rajta. Az ellenzéket minden létező módszerrel lejáratják és ellehetetlenítik. Ennek ellenére az emberek a legtöbb kérdésben elégedettek a kormány teljesítményével.

A Brit gyarmatbirodalomból való kiválás után Szingapur egy évig Malajziához tartozott, majd teljesen függetlenedett. A kikötői cölöpházak helyét 40 év alatt felhőkarcolók váltották fel és lett az ország a világ egyik legsikeresebbje.

Szingapur 63 szigeten terül el, az ország olyan kicsi, hogy 131-szer elférne mindenestől Magyarország területén. Lakossága ötmillió fő, melynek 75%-a kínai, a maradék pedig indiai és maláj.

Szingapur kikötője a világ második legforgalmasabbja, az elmúlt években Shanghai vette át tőle a vezetést.

Az ország területe 20%-al nőtt függetlenedése óta, az extra négyzetkilométereket a tenger feltöltésével szerezték.

Szingapur mindössze 100 km-re fekszik az egyenlítőtől. Az éghajlat nagyon stabil, a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet 19, a legmagasabb 36 fok volt.